Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Utcaképek
gyönge doh-bűz, kis csiriz-szag, otkolon- és szappan-illat, csöndbe foly egymásba által, mint ó parfüm illatával a konyhába fojtva főlő káposztának illata. A jó gazdasszony előjő - a szíves mosoly maga — régi módi, síma hajjal s kérd, kínál nevetve halkkal, a kötényén - ó, mi furcsa! - lóg a pince, kamra kulcsa. Szétnéz s a konyhába illan - mert a jó ebéd a fő- a fánk puffadoz a zsírban, kácsa, csirka, pulyka fő, bugyborékol a fazék. A leánya szótalan, tudja: hallgatni arany, arcán ifjúság az ék. És a vendég, hogyha szól, lopva, félve válaszol, a beszéde - hallga, haliga -, mint zenélő óra hangja. Az ősz néni - hangja vékony - okuláréval köt és fon, s hogyha bekerül akárki, kész a lakzi, káryapárti. Mindenütt jómód, középszer, víg pazarlás, józan ésszel. Otthonosság - kedves és szép - fürge készség, friss egészség: ez a kincsük őnekik. És a dalt is szeretik. Kedvük vidor, lelkűk éber s néha este tétován zeng föl a kis zongorán áradozva, sírva Weber. 145
