Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Utcaképek

Budai idill

H

opp, ugorjunk fürge szánra, menjünk a hegyekre fel. Csillog az ezüst barázda, villog a havas lepel, friss, fehér hó hull a tájon, cseng a csengő s mint egy álom lép eléd sok ó csuda, régi várú Ó-Buda.

Rántsd meg a vén csengetyűt, jó szivet lelsz mindenütt, orrán régi pápaszemmel nyit kaput egy tisztes ember s nem találja a helyed.

Kérdez és felel, nevet.

Otthonos, nemes szívesség unszol egyre: „Tessék, tessék.”

Jő a kancsó, forg a tál s a fehérlő kályha öblén a hasábfa dübögörvén rózsaszínű pára száll.

És a tiszta kis szoba a barátság temploma.

Minden olyan egyszerű, oly finom, babaszerű.

A szagos, langyos borúból titkosan dereng a bútor s ami kedves, ami szép:

143