Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Utcaképek
a szenvedély s zajong, kacag. A csendes utcán nagy titokban vörössugárú lámpa lobban. Egy udvaron sípláda szól s a fél ház véle búg, dalol, elvész a szó a kába zajban. Máshol nyekereg a hegedű, hajlongva kér a félkezű, és a szemétládára pattan két sápatag, korán okos négyéves lányka s - bosztonoz. Az égi rózsák fenn kinyílnak, a sárga hold az égre lép s halkan kigyúl, mint földi csillag, a sok bioszkóp szerteszét. És tódul a néző ezerszám, bőg, csattog a vastorku reklám: „Szenzáció, szenzáció! A zárdaszűz, a víziló...” A cimpilimpi zúg, a smokk vár, pesztonka, asztaloslegény les, fészkelődik a helyén. A „zenekar” munkába fog már s helyéből mindenkit kitúr pár raccsoló, pipes ficsúr... O, én szeretlek áhítattal tornyos, kavargó, büszke Pest! Ha elpihensz s fáradva halkan leszáll a csókos, csöndes est, édes gyönyörtől fuldokolva megyek ki a körútra nyomba. Kék és forró az éjszaka, halk a hegedűhúr zaja. Bús lelkem ekkor átölelne magyar, szerelmes városom, szívemnek húrján átoson kevély fajom szilaj keserve... 141
