Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - F. DÓZSA KATALIN: „Kaftán, srájmli, pajesz idegen volt számára"

„ Kaftan, srájmli, pajesz idegen volt számára" Vázlat a magyar zsidóság kivetkőzésének folyamatáról a 19. században és a 20. század első évtizedeiben F. DÓZSA KATALIN „Nem kedveltem az imaházat; ünnepi gyülekezetét, fehér lepelbe öltözött férfiaival, kik érrhetetlen nyelven egyhangon mormolrák imáikat" - olvashatjuk Fenyő Miksa visszaemlékezéseiben.

1 A mondat jól érzékelteti a múlt századfordulón emancipálódó zsidó ifjúság viszolygását a hagyományos szokásoktól. Maga Fenyő is, szerinte előnytelen külsejének hátrányait a gondos, divatos öltözködéssel próbálta csökkenteni. Ennek ellenére önéletrajzában nem sokar foglalkozik a saját és mások viseletével, egyedül azt az anekdotát meséli el, hogy amikor egyszer egy drága spenótszínű felöltővel jelent meg, várva az elismerést, Pásztor Árpád, a századelő ismert regényírója csak annyit mondott: „ezt csak tükörtojással lehet viselni". Hanák Péter A másokról alkotott kép című tanulmányában felsorolja a vicclapok jellegzetes zsidófiguráit: „A liberális sajtóban a zsidó eleinte inkább nevetséges és lenézett, mintsem ellenszenves alak: a házaló - toldott-foldott gúnyában, nyűtt bocskorban, batyuval a hátán. 0 a handlé, a rongyszedő, rangosabb kiadásban a »gyapjas«, a »bőrős«, a »tollas« zsidó, aki még megtelepedett és meggazdagodott boltos korában is őrzi korábbi vonásait, legfeljebb a foltos kaftánt váltja fel a hosszú fekete zakó [...] a leghosszabb életű egy magyar zsidó élcmesrer, Ágai Adolf szülötte volt: Seiffensteiner Solomon, az adomázó rezonőr. Első pillantásra tipikus zsidó külső: vastag orr, hamiskás szem, sűrű szőrzer, széles ajak és széles mozdulatok, kezével is állan1 Fenyő Miksa: Önéletrajzom. Budapest, Argumentum Kiadó, 1994, 25. old. 2 Uo. 69. old.