Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - KONRÁD MIKLÓS: Orfeum és zsidó indentitás Budapesten a századfordulón

resebb darabját, az 1889-ben erederileg jiddisül bemutatott Klabriasparthie-1 Oroszi Anral 1894-ben „ungarisch-jüdischen" habaréknyelven vitte színpadra.

56 A zsidó szereplők Haáz István egyik fennmaradt, a Folies Caprice-ban 1912-ben előadott egyfelvonásosában is vígan keverrék a nyelveket. „Olázatos szolgája, scholem alechem, Herr vün Fuchs!", üdvözölte a falusi kántor a zsidó hirközségi elnököt.

57 Az orfeumok műsorainak fokozatos elmagyatosodása nem megelőzte, hanem követte a közönség igényét. „A német műsor után - emlékezett vissza Somlyó Zoltán -, fel-felugrott egy-egy vendég, egy kereskedősegéd vagy egy-egy konfliskocsis, aki a standjáról bement néhány percre a Wertheimerbe, és hangosan követelték a magyart! A lokáltulajdonosok belátták, hogy egy újabb kor virradt rájuk. A „művész" urakról és hölgyektől most már maguk követelték, hogy műsorukba állandóan illesszenek be magyar számokat is."

58 Amint Komor Gyula írra 1902-ben, „az orfeumok is kényrelenek magyarosodni, mert különben nem bírnak megélni".

59 1906-ban a Folies Caprice, olvashatjuk a budapesti állami rendőrség évi jelenrésében, „fokozott gondor fordított a magyar darabokra", egyrészt, hogy eleget tegyen a hatósági szabályzatnak, másrészt, „saját jól felfogott érdekében, hog)* a közönségnek e tekintetben is mindinkább megnyilvánuló igényének eleget tegyen".

60 1910-ben, közli ugyanez a forrás, a Folies Caprice műsorszámainak már „túlnyomó részér" magyarul adták elő.

61 Az 1910-es évekre, vagyis a statisztikához képest vag)' húsz évvel később, a pesti zsidó kispolgárság zömében valóban elmagyarosodott, nem csak tudott magyarul, magyarul is nevetett. A nyelvi akkulturáció mellett az orfeumok háziszerzőinek darabjai eg)" másik változást is tükröznek. Idővel csökkent azoknak a száma, amelyek címükben is explicite utaltak a darab zsidó tematikájára, a szereplők zsidó mivoltára. A műsort egyre inkább az olyasféle - a címűkben is kifejeződő zsidó tematikához képest amúgy mindvégig gyakoribb - darabok jellemezték, mint Eine Pikante Affaire, Im Boudoir der Tänzerin, Pour le plaisir d'amour (grosses Gesangpotpourri), Mikor a mama nincs otthon, Megzavart pásztorórák, In Flagranti, Freie Liebe, Kollektív apaság, Lehet-e 5perc alatt? Persze valószínű, hog)" e darabok figurái is zömükben zsidók voltak. Haáz István már említett 1912-es darabjának címe - Szégyen! Gyalázat! - sem utalt a szereplők zsidóságára, noha a történet középpontjában álló Hirschl Ábrahám, valamint a szereplők többsége zsidó voir. Feltételezésünk szerint a változás lényege, hogy míg az 1890-es évek elejének cí56 D. K.: Folies Caprice. In: IAR, 1894. január 1. 5. old. 57 Satyr [Haáz István] : Szégyen! Gyalázat! Népies bohózat egy felvonásban. Gyoma, A szerző kiadása, [1912]. 21. old. 58 Somlyó Zoltán: /'. m. 364. old. 59 Dr. Komor Gyula: A vidéki színészetről. In: Dr. Incze Henrik - Hervay Frigyes (szerk.): Magyar Színészed Almanach az 1902. évre. Budapest, 1902,45. old. 60 Jelentés a budapesti állami rendőrség 1906. évi működéséről. Budapest, Országos Központi Községi Nyomda Részvény-Társaság, 1907.162. old, 61 Jelentés a budapesti állami rendőrség 1910. évi működéséről. Budapest, Radó Izor nyomdai műintézete, 1911. 242. old.