Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - KONRÁD MIKLÓS: Orfeum és zsidó indentitás Budapesten a századfordulón

színésznőbe, Türk Berrába, aki házasságuk előrr, Rotr legnagyobb örömére, áttérr a zsidó hirre.

34 Ugyanígy rerr a Folies Caprice egy másik színésze, Schönberg Adolf is: „Ez a Schönberg - írta Bródy István -[...] szülerett kereszrény ember volt, csak mikot megnősült, a felesége kedvéért tért át annak rendje és módja szerint a zsidó vallásra".

35 Schönberg amúgy „zsargonkomikuskénr" volt ismerr, jiddis bohózatokban játszott. Vagyis elsajátította a jiddist, pontosabban a Budapesten honos Jüdisch-deutsch zsargont. Ezt tette az ugyancsak bécsi születésű Weiss Josephine is, a Folies Caprice rársularának egyeden kereszrény ragja, akit a többieknek évekig kellett tanítgatni „jidlizni", ám végül, mint írta Gyárfás Dezső, „úgy megtanult, hogy csodájára járrak".

36 Az orfeumokban járszort jelenetek, egyfelvonásos darabok tarralmáról keveset tudunk. Legrészleresebb forrásunk az orfeumok műsorait közlő újságok, elsősorban az 1891-től 1914-ig Budapesten megjelenő német nyelvű Internationale Artisten Revue. A lap 23 éven át hétről hétre közzétette a budapesti brettlik és orfeumok zömének aktuális műsorát, közölte a fellépő színészek, pontosabban „artisták", illetve a vendégtársulatok nevét, álralában (de nem mindig) megadta a bemutatott darabok címét. A szerzők nevét, pláne a jiddis vendégtársulatok darabjai esetében, már jóval ritkábban tüntette fel. Néha röviden ismerrerre a darabok tartalmát, olykor hosszabb kritikát is közölt róluk. E darabokról sokkal röbbet megtudni már nem fogunk. A jiddis társulatok korabeli repertoárjának zöme eltűnt az idők viharában. A Budapesten vendégszereplő jiddis társulatok darabjainak tartalmáról abban a pár esetben van némi ismeretünk, amikor a pesti programújságokban megadott cím a jiddis színháznak szentelt irodalom álral jegyzett és ismert darabé. Az orfeumok háziszerzői álral írt, az orfeumokban játszott darabok nag)" többségét alkotó sok száz egyfelvonásososból alig maradt fenn néhány. A Caprice néven író Oroszi Antal több száz darabjából nyolc maradt meg, Leitner Henrik száznál több bohózatából egy, a Satyr néven író Haáz István kilencvenvalahány művéből kettő. Valószínű, hog)" az orfeumok darabjainak szerzői - így Jürgens úr, aki Oroszi mellett a Folies Gaprice egyik háziszerzője voir, és aki, amikor nem írt, a pénztárban ült és jegyeket adott el - nem a halhatatlanságot célozták meg. Mindazonáltal így is kiderül valami. 1890 és 1914 között kettős fejlődést követhetünk nyomon. A statisztikák szerinr 1891-ben a budapesti zsidók 74,2 százaléka vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Ehhez képest Kaas Ivor ugyanebben az évben arról informálta Rott Sándor: „Életem legszebb zsidó élménye..." In: Kecskeméti Vilmos (szerk.): Zsidó évkönyv az 5692-3 bibliai évre. Budapest, 1932/33. 323. old. Bródy István: Régi pesli dáridók. Egy letűnt világ regénye. Budapest, A szerző kiadása, 1940. 15-16. old. 36 Gyártás Dezső: /'. m. 37. old.