Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - BUZINKAY GÉZA: A két Ágai

lámok közelében nag)" hátrányt okozott az idősebb újságírónak. Még kellett használnia a régies, felismerhetően a latinból eredő közéleti nyelvezetet, és mellette a nyelvújított kifejezéseket is, amelyek eg)" részéről majd csak később derült ki, hogy annyira mesterkélt, hog)" az lehetetlenné teszi meggyökerezését. Viszont a tárca felfogásában és a nagyvárosias életérzésben egyek voltak, csakhogy Kecskeméthynek ezt a várost még Bécs jelentette, Budapest a nagyvárosi jellegét majd csak a fiatalabb újságíró, Agai idejére murarta fel. De ha nem tudnánk, kitől melyik városról szóló rárcalevelet idézünk, az alábbi sorokat nyugodtan írharta volna Agai is: „Az ősz beálltával visszaverődik az embertömeg a városra, mint egy hullám a partokra; ki faluról hurczolkodott be, ki pedig több havi utazásból vetődött haza; de mindenik derült lélekkel üdvözli a város zaját, a rég nélkülözött kényelmet, a légszeszvilágítást, és zabolátlan szenvedéllyel veti magát a városi élvek karjaiba, flanéroz, színházakba tolong, hangversenyek urán eped, sörházakba rohan - mindenhová, hol sok ember van együrt, s fölségesnek találja azon városi életmódot, mely elől néhány hónap előtt lélekunottan megszökött, s unalmasan, egyhangúan örömtelennek azon falusi létet, melyet néhány hónapja csak oly epedve keresett föl."

2 Látszólag nehéz eldönteni a történetietlen kérdést: ha Kecskeméthy húsz évvel később, vag)" Ágai ugyanennyivel korábban születik, nem fordított viszony lenne-e kettejük elsősége és sikere tekintetében is? Az viszont bizonyos, hog)" a budapesti tárcaírók fiatalabb nemzedéke - Bérezik Árpád és Hevesi Lajos - Ágai környezetéből, lapjaiban és lapjaiból nőtt ki. Ekkoriban a magyar sajtó témáit, a teljes közélethez hasonlóan, a nemzeti létezés kérdéseinek tárgyalása határozra meg (politikai okok miatt olykor áttételes, leplezett formában). A publicisztikai érvelések is törréneti perspekrívában mozogtak, az eseményeknek a múlt tanúságaira alapozott magyarázatok adták meg érrelmét, s ugyanez állt a tárcákra. E téren Kecskemérhy sem különbözőn kortársairól (politikai felfogását tekintve annál inkább). Ilyen környezetben jelent meg Ágai Adolf, akinek a múlt mindössze saját gyermekkorát jelentette (ez is ritkán jutott eszébe) - családjáról, őseiről 70 éves kora 3 " • • felett szólt -, ami viszont igazán érdekelte: a jelen idejű események, az éppen látható épületek és jelenetek, az általa megpillantott emberek, előzmények nélkül, viszont gazdag párhuzamokkal. Az impresszionisra festészet megszületésének kortársa volt, és ő is a pillanatnyi benyomások megörökítője, leírója lett. És petsze ugyanez az időszak volt az irodalmi naturalizmus térhódításáé is; szokás a tárcát is mint a naturalizmus egyik műfaját meghatározni,

4 a szociologikus megfigyelés és 2 [Kecskeméthy Aurél] thy: Vasárnapi levelek Bécsből. In: BudapestiHirlap, 1858. október 10. 214. sz. 2. old. 3 Ágai Adolf: Az én dédatyámról. In: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1907. Budapest, 1907. 26-42. old. 4 Diószegi András. In: Sőtér István (főszerk.): A magyar irodalomtörténete. IV. köt. Budapest, 1965. 780-784. old.