Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

1915-ben bekövetkezett haláláig tulajdo­nosként is irányította működését. 13 Az új­ság vezércikkei és írásai a hazai publiciszti­kában először cáfolták nyilvánosan és módszeresen az antiszemita érveket. A he­tilap a per ideje alatt átalakult napilappá, Szabolcsi Miksa helyszíni tudósításai ki­merítő részletességgel számoltak be a nyír­egyházi tárgyalás legapróbb mozzanatairól. Ebben a küzdelemben formálódott az a stí­lus, amelyet a hazai ellenzéki újságírásban meghonosodott határozott hangvétel, az ellenfelet nem kímélő bátor, támadó hang­nem jellemzett. A militáns stílus kialakulá­sához azonban bizonyára az is hozzájárult, hogy a fiatal generáció kapott megszólalási lehetőséget. A lap munkatársainak többsége az első olyan nemzedékhez tartozott, amely már az emancipáció viszonyai között szocia­lizálódott, ezért nem alázatosan elfogadan­dó adományként értékelte a polgári egyen­lőséget, hanem önérzetesen léptett fel az egyenlő jogok védelmében. Emiatt többször szembekerült az óvatosabb idősebb nemze­dékkel, amely főként a felekezet vezetésé­ben és intézményeiben képviseltette ma­gát. Bár a munkatársak időközben cseré­lődtek, a lap fennállása alatt rendkívüli mó­don vonzotta és felkarolta a korszak fiatal íróit, költőit, jogász és közgazdász értelmi­ségét, akik közül többen szerkesztőségében kezdték pályafutásukat. 15 Az újság születésétől kezdve rendkívül érzékenyen reagált a kor zsidó polgárait és intézményeit érintő eseményekre, követ­kezetesen figyelemmel kísérte a törvényho­zás munkáját, s beszámolt zsidó vonatkozá­sú tárgyalásairól. A külhoni zsidóság sorsa is foglalkoztatta, időről időre értékelte a bécsi antiszemiták működését, tudósított az orosz zsidóüldözésekről és a kor zsidó filant­rópjai által az üldözöttek megsegítésére in­dított akciókról. A lap nemcsak krónikása, hanem alakítója is lett a kor történéseinek. Munkatársai indították el a recepcióért foly­tatott mozgalmat, szervezték a millenniumi ünneplést, és részt vettek több felekezeti intézmény - az Izraelita Közalap, az Orszá­gos Magyar Izraelita Kultúregyesület, az Or­szágos Izraelita Patronage Egyesület vagy az Izraelita Szünidei Gyermektelep - létreho­zásában. Az 1890-es évekre a lap sajátos in­13 Szabolcsi Miksa újságírói pályáját a Debreceni Ellenőrnél kezdte, majd a Pester Lloyd és a Neue Freie Presse tudósítója. A tiszeszlári per után egy rövid ideig a Pester Jüdische Zeitung című héber betűs német napilapot szerkeszti, Vö; Újvári Péter (szerk.): Magyar zsidó lexikon. Budapest, A Zsidó Lexikon Kiadása, 1929. 818, valamint Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Az Egyenlőség évtizedei (1881-1931). Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1993. 25-34. old. A példányszám az első évtizedben ingadozott. A tiszaeszlári események kimerítették a lapot, Szabolcsi Miksa azonban 1886-ban újraindította a vállalkozást, s az 1890-es évek közepére a példányszám 2200-ra nőtt. In: Hírlapjaink. A magyarországi hírlapok monográfiája. II. kötet. Budapest, 1896; vö. Szabolcsi Lajos: /'. m. 50, old. h A generációs ellentétek erőteljesen megmutatkoztak az alább részletezendő recepciós mozgalom idején. is Többek között Kóbor Tamás, Kiss József, Gábor Andor, Ignotus, Patai József, Ágai Adolf, Mezei Ernő, Vészi József. Ld. továbbá Komáromi Sándor részletes összeállítását azokról az írókról és neves személyiségekről, akiket az Egyenlőség fedezett fel az irodalom, a publicisztika és a közélet számára. Komáromi Sándor: A megtett út. In: Egyenlőség (Jubileumi szám, 1886-1911), 1911. június 1. 22-25. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom