Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - ÁCS GÁBOR: Kiss József irodalmi indulása

saját magad, az is mindegy. Az utolsó esetben még hívőket is gyűjthetsz s ha te hiszesz magadban, megérdemled, hogy mások is higgyenek. »Amit nem ismerünk és nem látunk, abban könnyebb hinnünk, mint a mit látunk és megismerünk. « Ezt egy bölcs mondta valamikor, és ráfogták, hogy isten tagadó eretnek, kínpadra vonták és máglyán elégették. Száz esztendő múlva aztán cannonizálták - és mind a háromnak igazsága volt: a ki máglyára tétette, a ki szentté avatta és neki magának, [a]ki ki merte mondani, mit igaznak vallott! Talán profánácziója a művész ihletének, midőn ily göröngyhöz tapadt eszmékkel vezetem be képünk magyarázatát! A kép ez: Tajtékzó, fölkorbácsolt hullámok közepett magasan emelkedik ki egy kereszt alakú sziklaszál. Csábító formarökéllyel rajzolt nőalak kapaszkodik bele és éghez emelt tekintetében hála, bizodalom és egy felsőbb hatalom iránti hit sugárzik. Mennyei bíztatásképp érinti homlokát a szirten elömlő szivárványfény... Lenn a mélységes örvényből pedig görcsösen vonagló emberkéz merül fel, egy ember létét jelezve, mely már félig elveszett. Az a dermedő kéz kétségbeesett fohászként száll föl a mélyből, de az a fohász erőtlen, mert - a művész intentiója szerint - csak az önfenntartás és nem egy magasabb hatalomban való bízás sugallata." A képek bemutatásai és a hozzájuk írt magyarázatok sajátos átmenetei a műérrelmezéseknek és a költő játékos fantáziájából fakadó, olykor vers vag)' elbeszélés harárár érintő írásoknak.