Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - ÁCS GÁBOR: Kiss József irodalmi indulása

ság kötelékeinek érthető figyelembevételével egészen magától értetődőnek tűnik. A valóságban azonban ez a munka amellett, hogy kényszerű kenyérkereseti lehetőség volt, dicsőséget hozott a költő számára, és némileg élvezetes elfoglaltságot is jelentett. A robotszerű munka, amelyről Regény-ciklusából értesülhetünk, inkább a tiszavirág életű újdondászi-hírszerkeszrői állásra vonatkozik, amit Toldy István Nemzed Hír/apjánál végzett 1875 tavaszán.

42 A regényírói munkára inkább jellemző a költő öregkori versében, az Öreg dalokban tett utalás: „Dicsőség után sohse bolondultam, / Össze-vissza csak kenyétre szorultam."

43 Kiss Józsefet a regényírásba az egzisztenciális kényszer vitte bele. Ugyanakkor - mint keserű leveléből kiderül - úgy érzi, nem csupán költői terveiről kell lemondania, hanem a benne kifejlődött költői magatartás és érdeklődés már zavaró, elfojtásra ítéltetett, s kínzó velejáróiról, „gyöngeségeiről" is.

44 S az anyagi kényszer, a fojtogató házasság, a költészetmentes, „álomtalanná" pusztuló életközeg, meglehet csak azért nem buktatják el több mint ezerötszáz oldalra rúgó vállalkozását, mert úgy véli, talán megismételhető a sue-i „csoda", a megíratlanul eladott regény, és a megjelenésr követő mindent elsöprő, fergeteges siker. Ha azonban figyelmesebben mélyebbre ásunk életművében, ennél meglepőbb hatású esetekkel is találkozhatunk, amikor nem a siker követte bukás, hanem meg sem született az ígéretes pálya - gondoljunk csak különös, félbehagyott regényírói pályájára

45 vag)' akár nem folyrarott, be nem fejezett tanulmányaira. Mint tudjuk, A házasság történetéről írt ciklusa, mely a kezdeti, válságos időszakban zárul (tudjuk, hogy K. J. házassága tovább tartott), a tartalomjegyzékben a Regény (1871-1875) rész alatt van feltüntetve, ebbe pedig az újdondászi munka időszaka még beletartozik. Kiss József: Öreg dalok. In: Uő: Avar. Budapest é.n. [1917]. 44. old. „Szerencse, hogy túl vagyok azon a koron, mikor mások elismerése és dicsérete után oly lázasan szomjúhozunk és hogy földhöz ragadt, gondteljes, hétköznapi küzdelmeim közt nem érek rá gondolni egyébre, csak hogy a mindennapi kenyeret verejtékes fáradsággal magam és családom számára megszerezzem. Az úgynevezett irodalommal nem igen jövök érintkezésbe; [...] Hogy egészen közönyös nem maradhatok az iránt, amit rólam írnak, gyarló gyöngeség, amit azonban, remélem, egy-két év alatt szintén le fogok vetkezni. Azt montják, hogy céljaival nő az ember; eh bien! Nőjjön ön nagyra, barátom, és ne tapasztalja soha, hogy hétköznapi misere mennyire el tud törpíteni." Ld. Kiss József levelei Gáspár Imréhez, Budapest 1874. március 7. Közreadja: Scheiber Sándor Zsoldos Jenő: /'. m. 35-36. old. « Varga S. Pál hívja fel arra a figyelmet, hogy az álom és álomvilág jelentésében a hasznos és haszontalan ellentétének egyik oldala is megjelenik, ahogy a kalász és a virág költői képben, mint későbbi versében, későbbi kiadásainak mottójában olvashatjuk: Az én mezőmön nem értek kalászok, Az én aratásom egy marék virág, Az én gyönyöröm az álomlátások, Az én világom egy álomvilág Ld. Tüzek. In: Kiss József összes költeményei. Budapest, 1899. 288. old. Ugyanakkor az ebben a korszakában írt Egekbe néző költeményében, ahol a modern, rohanó és az ideált teremtő, régi világ ellentét jeleníti meg, az álom nem szerepel, csak a dicsőség: „Gazdagság, dicsőség mind gőzre megy -/küzd az ideál, győz az - egyszeregy." Uo. 80. old.