Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - ÁCS GÁBOR: Kiss József irodalmi indulása
vágy azonban csak a képzelt lelki halálra vonatkozik. Miután így szólítja meg a lánykát: „Az én utam már lefelé vezet. / Bukór elhagyni emberi erény, / Miért csüggenél te az álmok emberén?"; a lelki halált a fizikai halál víziójával erősítheti, ahol az ilyen kedélyváltozások valóságos szakadékok, melyek minduntalan csupán egyfajta, elmúlás jelentésű metaforába torkollanak, s azért éppen abba, mert a megszólított szerelmes, aki maga az eleven, éltető való, nem tudja megállítani ezeket a zuhanásokat. A költő a múzsákat elengedi felesége kedvéért (Téli estén 29 ), de már attól fél (Nehéz órában 30 ), mi lesz, ha ez az igézet eltűnik, hiszen a múzsa már elment, talán nem is tér vissza. Láthatjuk ezt a kérdésre kapott válaszból is: „Tied az élet, a tavasz, a vág)"! / Enyém az álom s az is cserbe^ hág)". / Ma elvisz, hol a tavasz csókja hull, / S hol31 nap tán már alszom álmatlanul!" Annak ellenére, hog)" maguk a metafora képi alkotói, jelzői és tárgyszavai az élethez s a lét nagyszerű, irányíthatatlan szenvedélyeihez köthető alakzatokból állnak (élet, tavasz, vágy, álom, csók, holnap), melyekből az első három a szerelmes társ sajátja, lényegisége, tulajdona, így a körülvevő világ teli van megtartó erővel, ám az igék, amelyek mindenféle állapot bekövetkeztét és meghaladását jelenthetik, kifelé mutatnak ebből az egymásra utaló és ható együttesből (elvisz, hull, alszom), mondhatni azzal ellentétesek, általuk a jelzők és az objektumok jelentése dekonstruálódik. Az egész metafora, mely magában rexruálisan nem bezárt és létellenes, mégis egy olyan valóra mutat, olyan jelentést hordoz, mely egyelőre nem létezik (hiszen jövő idejű), így láthatatlan, de mégis megadja a többféle olvasat lehem À * 32 tőségét. Az álmatlanság jelentése éberség, az éberen alvás valójában féléberséget jelent, amikor valaki szendereg és minduntalan felriad, de az álmatlanság leginkább azt jelenti, hog)" valaki nem tud elaludni, vagyis az álom így is elkerüli (a szemét), tehát nem álmodik, mondván: az élettel teli való visszatartja ettől, eltántorítja, hogy igazán aludjon és ezáltal álmodjon. Az álmok embere számára tehát a valóság bármennyire szeretettel teli is, csupán csüggő béklyó, vagyis lefelé vezető út, így a költői kedély lezuhan, átesik egy másik lehetséges jelenlétbe. Ugyanis aki alszik, az már nincs ébren. S ha valaki mélyen alszik, teheti álom nélkül is. Kiss József gyermekkorában hallott vallási magyarázatai szerint az alvás egy kicsit mindig olyan, mintha az A költőt felesége buzdítja, hogy törődjön inkább vele, s a befejezésben a költő arról tudósít, hogy hitvese nem igéző múzsája alkotókedvének: ,., Mit van mit tennem? - Múzsám kereket olda, És feleségem összevesz velem: Múzsámmal majd csak holnap állok szóba, De nőmet még ma kiengesztelem. Téli Estén. In: KJK, 10. old. Esengő, szelid pillantásod Megbontá álmom s eszemet: Tehetsz te róla, hogy másképpen Tán pillanatod sem lehet?... És egyre tart még az igézet, De nyitja, ah már nem titok! Én istenem! mi lesz belőlünk, Ha e varázs majd tűnni fog!... Nehéz órában. In: KJK, 15. old. 31 Ábránd. In: KJK, 171. old. 32 Álmatlan, mn. 1 ) aludni nem képes; álmatlan beteg; 2) alvás nélkül töltött; be sok álmatlan éjjelen virrasztottál velem (Csokonai) Innen: álmatlanul, álmatlanság. Ld. Ballagi Mór. A Magyar nyelv teljes szótára. Budapest, 1873. 29. old.
