Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

működésképtelennek bizonyultak, fennállásuk pedig azt demonstrálta, hogy a zsidóság különböző csoportjai képtelenek a megegyezésre. A hitközségeket irányító és az állami szervek előtt az egész felekezetet képviselő hatóság hiánya, illetve a szakadást követően kialakult zavaros hitközségi állapotok akadályozták az izraelita vallás bevittel nyilvánítását egyenjogúsítása előtt,

60 s különösen azok számára szolgáltattak hatásos érvet, akik a zsidó recepciót nem csak intézményi okok miatt, hanem világnézeti meggyőződésből is igyekeztek késleltetni.

61 Az egységes egyházi szervezet igénye tehát óriási súllyal nehezedett a hazai zsidóságra, s a megteremtésére irányuló törekvések a magyar zsidó történet külön fejezetét alkotják. Közös vonásuk, hogy rendszerint a neológ zsidóság köréből indultak ki, az 1880-as évektől az Egyen/őség biztosított számukra fórumot. A lap főként az évtized közepétől tekintette legfontosabb feladatának a vallási emancipáció kivívását és ezzel összefüggésben a felekezet „belügyi viszályainak megszüntetésében" való 62 közreműködést. E gondolat jegyében karolta fel 1883-ban az országos zsidó-magyar szövetkezet tervét, amelynek közvetlen aktualitását a tiszaeszlári események adták. A vérvád idején ugyanis még inkább szükség lett volna egy olyan szervezetre, amely hatékony védelmet és képviseletet biztosít a megvádolt embereknek. A „külső támadás" ugyanakkor a sorsközösség gondolatát erősítette, hiszen az antiszemita frazeológia nem alapszabállyal, hitközségeik megalakulásának engedélyezése a vallás- és kultuszminiszter jogkörébe tartozott. Ld. „Egyetemes gyűlés határozatai." In: Hajnóczy R. József: A magyar zsidók közjoga. Lőcse, 1901.78-113, valamint „Orthodox hitközségek szervező szabályai", Uo. 261-266, old. 60 Az ortodox szervezeti szabályzat 1871-ben bekövetkezett engedélyezése lehetőséget teremtett arra, hogy a különböző vallási irányzatok követői ugyanazon helységben önálló hitközségeket hozzanak létre. A hitközségek ezután szabadon alakulhattak, a kilépő tagok mentesültek a hitközséggel szemben fennálló kötelezettségek, így az adófizetés alól, komolyan megrendítve a közösségek anyagi alapjait. A hitközségek ilyetén széthullásának próbált gátat vetni a kultuszminiszter 1881. évi 32 399. sz. rendelete, amely arra kötelezte a távozót, hogy a kilépéstől számított három évig fizesse a közösség terheinek ráeső hányadát, a kultuszadót és az egyéb illetékeket. A szabad hitközségalakulást ezt követően is több miniszteri rendelet próbálta akadályozni, például 1885-ben az anyakönyvi kerületek felállításával, majd 1888-ban az ún. anyahitközségek létrehozásával. Ld. A vallásés közoktatásügyi miniszternek 1191. sz. alatt az összes törvényhatóságokhoz intézett rendelete az irzaelita hitközségek ügyeinek az anyakönyvi ügyhöz való viszonyuknak szabályozása tárgyában. In: Magyarországi rendeletek tára. 1888. 1069-1077. old., valamint Az izaelita anyakönyvi kerületek székhelyeinek és területeinek kimutatása. Kútfők 49. In: Magyar Zsidó Szemle, 1885. 672-709. old., 1888. június 21.1191. elnöki szám alatt. In: Egyenlőség, 1888. július. 1.5-8. old. 61 Ld. az 1892-97. évi országgyűlés képviselőházi és főrendi vitáit. In: Képviselőházi és Főrendi Naplók, 1892-97; Prepuk Anikó: Miért éppen recepció? Az izraelita vallás egyenjogúsítása az 1890-es években. In: Angi János - Barta János (szerk.): Emlékkönyv L. Nagy Zsuzsa 70. születésnapjára. Debrecen, DUP, 2000. 263-281. old. 62 A vallási egyenjogúsítás megvalósítása a tiszaeszlári vérvádat követően került a lap tevékenységének középpontjába: „Eddig kültámadások akadályoztak meg bennünket minden törekvésünkben, mely a magyar zsidóság felekezeti autonómiájának kivívására vezetett volna." Felhívás az olvasókhoz. In: Egyenlőség, 1883. szeptember 30.1. old.