Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - S. NAGY KATALIN: A képzőművészpálya mint asszimilációs lehetőség a 19. század végén, 20. század elején

tákon. 1907 és 1908 nyarán már igen megszaporodott azoknak a száma, akik az új stílussal próbálkoztak a kolóniában [...]." Nagybányán találkozik Tersánszky Józsi Jenővel, a KakukMarci írójával, s életre szóló barátságot körnek. Párizs vonzza az új szellemű, a modernizmus mellett elkötelezett fiatalokat. Réth Alfréd már 1905-ről Párizsban él, kinr van a Galimberti házaspár, Ferenczy Béni. 1909-ben megy Párizsba koldusszegényen Kassák Lajos és Schönberger Armand, 1911-ben Farkas István, Szobotka Imre. A kubizmus és az expresszionizmus egyszerre, együtt hat rájuk, sőt az olasz futurisrák is. Schönberger számára Delaunay kubista-expresszionista fesrményei meghatározó élményt jelenrenek, nagy harassai vannak fesrői nyelve alakírására. Dinamikus csendéletein őrzi a Párizsban lárott Cézanne-képek szellemét, szemléletét. Festésmódja eltér az úttörő nagybányai mesrerek plein-air fesrészeréről. Expesszionisrakonstrukrivista kifejezésmódja, rechnikai bravúrjai alapján azonosíthatók művei. Az első világháborúban katonai szolgálatra alkalmatlannak minősírik (30 évvel később a másodikban elviszik munkaszolgálatra). 1917 júniusában a Nemzeri Szalonban mutatkozik be csoportkiállításon 4 aktrajzával és 12 festményével Nemes Lampérth Józseffel, Kmetty Jánossal, Diener Dénes Rudolffal együtt A Kassák Lajos szellemi irányításával létrejövő avantgárd folyóirarokhoz, az 1915-ben megjelenő Tett, majd 1916-ban a Ma köréhez csatlakozik, velük együtt állít ki. 1944-ben munkaszolgálatba kényszerírik. Ekkor 60 éves. Bokros Birman Dezsővel együtt Pécelre hívják be. Huszonnyolc éves lányát - képeinek gyakori szereplőjér - koncentrációs táborba hurcolják, unokaöccsét, az akkor még Schönberger György néven kiállító fiatal művészt (később Hegyi György) munkaszolgálatba, majd koncentrációs táborba viszik. 1965-ben az Új Életben, a magyar zsidó újságban így vall arról, mi volt élete „legörömreljesebb" pillanata: „1945 szeptemberének az a napja, amikor leányom visszajött a deportálásból. A Pozsonyi úton laktunk, s Vera háromszor is megkerülte a lakást, mielőtt csöngetni mert volna. Aztán egymásra borultunk, s már csók közben is a fülébe súgtam, hogy Sanyi, az ura is él, hazamenr Kolozsvárra körülnézni, mi maradr >23 a régi házból." Bäsch Andor (Budapest, 1885. május 19. - Budapest, 1944. június 24.) Édesapja Bäsch Gyula (Pest, 1851 - Baden, 1928) jól menő arckép- és élerképfesrő, vérbeli művészember, aki Párizsban az École des Beaux-Arrs növendéke, a 19. század végének kilencvenes éveiben a Műcsarnok kiállításainak gyakori, kedvelt szereplője. Az apa rendkívül jómódú családból származik, előkelő rokonsággal. Kér gyer23 Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadó, 1954. 28. old.