Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - S. NAGY KATALIN: A képzőművészpálya mint asszimilációs lehetőség a 19. század végén, 20. század elején
ban. 1939 őszétől mint zsidó származású művész részt vesz az OMIKE Képzőművészeti Csoportjának kiállításain, 1942-ben, a Ill-on Az ősi tan című vörös krétarajzával, 1943 őszén, az V-en Imaház lépcsőjén, Szent könyvek és Férfi fej című vöröskréra-rajzaival. Az utolsón, 1944 márciusában Disputa című vörös-kréta- és Ifjú ta/mudista című tusrajzával. Az OMIKE V. kiállításáról Naményi Ernő ír a Libanonban: „a kiállításoknak egymagában az is érdeme, hogy Erdei Vikror finom grafikájár ismét megláthattuk." 15 A Múlt és Jövőben rendszeresen közlik festményei, rajzai reprodukcióját, például 1939 decemberében a zsidó mindennapi életből vett jelenetsorár. A főváros ostromakor, már a felszabadulás urán hal meg a budapesti gettóban. Szenes Fülöp (Törökszentmiklós, 1863 - Budapest, 1944) Arcképfestő és novellás ízű életképfestő. A budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lötz Károly növendéke, majd Münchenben, Párizsban és Nagybányán folytatja tanulmányait. Részt vesz a Műcsarnok 1893. évi tárlatán (Nehéz elhatározás, Éltető napsugár). 1905-ben nyílik első gyűjteményes kiállítása a Nemzeti Szalonban. 1909-ben egy női arcképéért a Nemzeti Szalon téli tárlatán Jubiláris aranyérmével jutalmazzák. 1914-ben, a „Céhbeliek" első kiállításán, a Nemzeti Szalon helyiségeiben 13 festő és 7 szobrász szerepel, közrük Szenes Fülöp is, minr erről a Nyugat 1914. 8. számában Bálint Aladár beszámol. 1917-ben a Műterem-Szalonban, 1927-ben ismét a Nemzeti Szalonban nyílik gyűjteményes kiállítása. Plain-air képeker fest (Éltetőnapsugár, Kötő lecke). Népszerűek portréi (Vázsonyi Vilmos, Tolnay Akosné, Sándor Pál). Bibliai tárgyú képek sokaságát festi (Sámson és Delila; Eszter, Judith), különösen az ószövetségi zsidó hősnőkről. 1927-ben László Fülöp ír róla a Képzőművészetben. A Magyar zsidó lexikon számon tarrja mint zsidó művészt. Lendvai Károly számol be Szenes Fülöp párizsi kiállításáról: „Május második felében egy magyar művész mutatkozott be a párizsi közönségnek a Georges Petit-szalonban: Szenes Fülöp. Az előkelő magánszalon két termét foglalta le a művész tizenöt képe. Már az első napokon adtak találkozót itt ama művészek, kik a műcsarnoki nemzetközi kiállításon annak idején szerepeltek, és érdeklődést éreznek a magyar művészi élet iránt. Mind a tizenöt képet előnyösen ismerjük a budapesti tárlatokról, itt csupán arra utalunk, miképpen fogadta a műveket a párizsi kritika; úgyszólván egyöntetűen a »Mea-culpa«-t emelik ki, melyben » mélységes pszichológiai tudás és költői rezignáció nyilvanul«, továbbá a »Napsugár«-vázlatokon általában a mester erős rajztudását és jellemző erejét méltatták. Előkelő közönség látogatta a tárlatot. Szenes Fülöp művészete a műbarát Georges Petit figyelmét is magára vonta, és megbízta arcképe megfestésével. A Szenes-kiállí ás alkalmával fölmerült az eszme, hogy a modern magyar művészetet érdekes volna bemutatni Párizs közönségének. A világ e szívében még nem 15 Naményi Ernő: Az OMIKE V. kiállításáról. In: Libanon, II— 111. 1943,80-82. old.
