Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - S. NAGY KATALIN: A képzőművészpálya mint asszimilációs lehetőség a 19. század végén, 20. század elején

művészeket kiállítási lehetőségekkel és ki­adványokkal támogató Művészházat. Rózsa 191 l-ben megjelenteti húsz művész színes grafikáját Modern magyar képtár címmel, s ebbe Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Kernsrock Károly, Rippl Rónai József, Fé­nyes Adolf, Iványi-Grünwald Béla, a „na­gyok" munkái mellé beválogarja Kádár Béla Szent György, a sárkányölő című színezett li­nómetszetét is. A kiállítási sikereknek kö­szönhetően Kádár 1910-ben elnyeri a ne­ves műgyűjtő, báró Kohner Adolf szolnoki öszröndíjár. 1912-ben a Százados úti mű­vésztelepen műteremlakást kap - ha kicsit, tossz elhelyezésűt is, de mégiscsak az övé -, itt él négy gyermekével, feleségével nem jómódban, de tisztességesen 1944-ig, ami­kor innen a budapesri gettóba kényszerül­nek árkölrözni. 1921-ben Scheiber Hugóval együtt előbb Bécsbe, majd Kassák Lajos ajánlásá­val Berlinbe meg)' Herwarth Waldenhez, és a Der Sturm köréhez csatlakozik. A numerus clausus bevezetése után a zsi­dónak számító Kádár Béla mézeskalács­motívumokat (Viszontlátás), dekoratív falu­si életképeket (Disznóvágás, 1924) fest. Mesél: Piroska és a farkasok (1924k); Család szamárral (1923); Nőrablás (1923). Hevese­Iván könyvet ír róla, az Amicus kiadásában jelenik meg, röbbségében a Belvedere kiállíróteremben bemutatott művek repro­dukcióival. 14 1926-28 közörti amerikai kiállításait is Herwarth Waiden ajánlásának köszönheti, a német és az orosz avantgárd művészek mellért szerepelher. Wolfgang Willrich festő, műktitikus, Hitler és Göbbels művészeti politikájának egyik ideológusa, megjelentet egy gyaláz­kodó könyvet az 1937-es júliusi-augusztusi müncheni „Entartete Kunsr" kiállítására, melynek címlapja egy általa készírerr fotó­montázs, s azon Kádár Béla Csábítás (1926k) című festménye is szerepel Moholy-Nagy László és Oskar Schlemmer egy-egy művének társaságában. Kádár a könyvben a tiszta német művészetet be­szennyező expresszionisták közé kerülve az avantgárd művészek sorába emelkedik. Kádár egyébként elmehetne Amerikába, ahol néhány képér, rajzát gyűjtők, múzeu­mok meg is vásárolják, hívják is. 1939 őszén New Yorkban a Delphic Stúdióban rende­zett kortárs magyar képzőművészeri kiállí­ráson 25 fesrménnyel szerepel, a katalógus­ban hivatkoznak is előzetes amerikai sikereire. Itthon túlvagyunk az első zsidó­törvény elfogadásán. Kádár a kiurasítandók, kiszorírandók, az üldözendők közé kerül. 1939-es grafikai kiállítása kapcsán egy „Vigil" nevű szerző a Magyarság című nyíltan antiszemita, zsidóellenes lapban cikke cí­méül adja: A zsidó Kádár Béla kiállítása (1939. január 15.): „Míg külföldön a Kádár Bé­la-szerű rossz piktorokat már rég kisöprűz­ték, addig minálunk, a jobboldali keresz­tény kurzus idején vígan élvezik a szabad­ságot, és mételyezik a közönség lelkét." (Tamás Henriker ugyanaz a „Vigil" támadja meg 1938-ban, aki Kádárt 1939-ben). Két fiát behívják a keleti frontra munka­szolgálatra (eltűnnek, elpusztulnak 1945-ben). Az 1944. márciusi német meg­14 Hevesy Iván: Kádár Béla. Budapest, Amicus Kiadó, 1924.

Next

/
Oldalképek
Tartalom