Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - S. NAGY KATALIN: A képzőművészpálya mint asszimilációs lehetőség a 19. század végén, 20. század elején

utca). Színes csendéleteket, enteriőröket fest. 1912-18 között visszavonul Sas utcai műtermébe. 1912-ben, majd hat évvel ké­sőbb az Ernsr Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendez, ekkor 67 képét állítja ki. A kecskeméti rabbi fia 1913-ban kezdi rendszeresen olvasni a Bibliát, és az ótesta­mentumi témák ürügyén különös mesevi­lágot kezd el építeni, mely gyökeresen kü­lönbözik attól az úgynevezert „szegény­ember" fesrészettől, melynek ő az egyik nagymestere. Tisza István miniszterelnök az első vi­lágháború alatt zsidóellenes lapokat tilt be, és az otszággyűlésben megakadályozza az antiszemita indulatok megnyilvánulását. Kétségtelen azonban, hogy az antiszemita irányzatok és mozgalmak társadalmi rámo­garortsága növekszik. Talán ez is oka, hogy 1913-tól - az addigi békés magyar paraszti zsánerképek és a szegény emberek életéről alkotott képciklusa után {Napszámos, Anya­ság, Anya és gyermeke) váratlanul - Fényes Adolf bibliai, ótestamentumi témákat kezd festeni egészen más hangvételben, felfo­gásban. Az addigi realizmust felváltja egy meglehetősen nyomasztó képi világ {Noé bárkája, A zsidók megverik Amálek seregét, Áb­rahám és az angyalok, Mózes vizet fakaszt a szik­lából). Ezek a képek nemcsak tematikájuk­ban, de hangulatukban, színvilágukban, stiláris eszközeikben is különböznek az ad­digi Fényes Adolf-festményektől. Mintha ezekkel válaszolna arra, hog)" az addigi Ter­mészetes kapcsolat megbomlik a magyar vezető réteg és a magyar kultúrához asszi­milálódott zsidó értelmiség között. 1918-ban az Ernsr Múzeumban addigi teljes életművét kiállítja. Majd - még vá­rarlanabbul - újtestamentumi témákat kezd festeni (Háromkirályok, Hegyi beszéd), a zsidó Jézus történetét. Ezeket 1923-ban mutatja be kiállításon az Ernsr Múzeum­ban. A húszas-harmincas években festett képeit mintha nem ugyanaz az ember al­kotta volna, mint a 19. század végén, 20. század elején festetteket. Talán mivel a háború éveitől mintha az ország sem volna ugyanaz. Életművére tekintettel Horthy Miklós­tól megkapja a kormányzói mentességet, akárcsak Teles Ede, Ligeti Miklós, Csorba Géza. Az 1944-es mélyponton visszautasít­ja művészbarátai kezdeményezését, hog)' közbenjárjanak megmentéséért, s azr is, hog)" bujkáljon, ne menjen a gettóba. Befe­jezettnek tekinti életét, és vállalja a közös zsidó sorsor. A mentesség ellenére a budapesri gettó­ba kényszerítik. Éhezik. Az az ember, aki­nek családja röbb minr kérszáz éve a ma­gyar nemzeti kultúra és a polgári kultúra megteremtője, megalapozója. Pesr ostroma után még visszatér lakásába (utolsó otthona Zádor István Nagymező ut­cai műterme), éhezik, egyedül van, agyvér­zést kap, eszméierét veszti. A Zsidó Kórház­ban már nem rúdnak rajta segíteni: a kórház küszöbén hal meg - egyesek szerint egész egyszerűen éhen hal. 78 éves. A sors kegyet­len tréfája, hog)" a halál március 15-én, a ma­gyar nemzeti ünnepen éri. Számos festmé­nye odavész, eltűnik. Halála után több kiló rajzár tüzelésre használják fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom