Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában
javaslat azonban azt jelzi, hogy a kormány végre belátta, hiába követeli az asszimilációt, ha annak feltételeit nem biztosítja. Az állásfoglalások ugyanakkor a vegyes házassággal kapcsolatos vallásos és a világi szempontok különbözőségeire is rávilágítottak. A zsidó vallásjog, a Halacha ugyanis nem ismeri a vegyes házasság fogalmát, ezért az vallási értelemben nem kívánatos jelenségnek számított. Annak ellenére, hog)' a vegyes házasság tilalma a törvénytelen helyzet kikerülésére szolgáló áttérések miatt a gyakorlatban nagyobb mértékben fenyegetett a zsidó felekezet zsugorodásával, mint annak engedélyezése. A világi álláspont képviselői könnyebb helyzetben voltak, hiszen őket egyetlen cél, az állampolgári egyenlőség megvalósulása vezérelte, amikor a törvényjavaslat mellett érveltek. A vallásos és a világi nézőpont azonban nem különült el élesen, amit világosan jelenített meg Szabolcsi Miksa, aki úgy vélte, mint vallását féltő zsidónak elleneznie kellene a javaslatot, de mint szabadelvű és a felekezet egyenlő jogaiért küzdő ember feltétel nélkül támogatja azt. 54 Az Egyen/őség az országgyűlési tárgyalások során legfőképpen a katolikus főrendek magatartását illette kritikával, s élesen bírálta azt a katolikus álláspontot, amely a keresztény erkölccsel ellentétesnek nyilvánította a zsidók és keresztények közötti házasságot, miközben akár a konkubinátust, azaz a házasságon kívüli együttélést is szívesebben elfogadta ahelyett, hogy feladja a cultus disparitási, azaz a vallásgyakorlatok eltéréséből eredő házassági akadály tételét. 55 Az egységes szervezetért A neológ sajtó rövid idő alatt napirendre tért a törvényjavaslat bukása felett, ami bizonyára azzal magyarázható, hog)' a zsidók és keresztények közötti polgári házasság engedélyezése csak egyetlen bajt orvosolt volna, a felekezetnek azonban ezen túl is több olyan megoldatlan kérdéssel kellett szembenéznie, amely a bevett státusz hiányából eredt. A bevett vallások ugyanis a teljes vallásszabadság elnyerésén túl belső önkormányzattal, 56 vagyonszerzési és adókivetési joggal rendelkeztek, illetve állami támogatásra tarthattak igényt, amely jogosítványok az izraelita felekezetet értelemszerűen nem illették meg. Az izraelitákat az önkormányzati jog hiánya érintett a legsúlyosabban, hiszen ennek következtében az állami szervek, helyi és miniszteriális szinten, közvetlenül beleavatkozhattak a hitközségek belügyeibe. Az önkormányzati jogok elnyerése azonban elképzelhetetlen 54 Zárszó II. (Szabolcsi Miksa: Egyenjogúsítás nálunk és máshol című cikksorozatához). In: Egyenlőség, 1883. október 14.1. old. 55 Dr, Horváth Iván: Mi a zsidókérdés? In: Egyenlőség, 1883. december 2.1-2. old.; Dr. G.: Politikai jux. In: Egyenlőség, 1883. december 16. 1-2. old.; Dr. N.: A méltóságos urak figyelmébe. In: Egyenlőség, 1883. december 23.1-2. old. 55 A bevett vallások jogállásában mutatkozó különbségeket jelzi, hogy a katolikus egyház nem rendelkezett autonómiával, amelynek megteremtése a korszak megoldhatatlan feladatának bizonyult. Ld. Gergely Jenő: Egyházi autonómiák Magyarországon a dualizmus korában 1867-1918. In: Történelmi Szemle, 2004. 3-4. sz. 297-338. old., valamint Csorba László: A katolikus autonómia és a közalapok problémája az 1890-es években. In: Protestáns Szemle, 1992. 2. sz. 116-136. old.
