Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - S. NAGY KATALIN: A képzőművészpálya mint asszimilációs lehetőség a 19. század végén, 20. század elején

Uta Hitközség elnökeként, egyben Deák Ferenc munkatársa. Fényes Adolf távolabbi ősei is tudós rabbik. Édesapja halála urán, 14 éves korában édesanyjával Pestre költözik. Jogi pályára szánják, ennek ellenére 1884-ben beirarkozik a Mintarajziskolába Székely Bertalanhoz. 1886-ban változtatja nevét Fényesre. Négy év múlva MaxThedy irányítása mellett Weimarban tanul tovább. 1891-ben Párizsba utazik, és a Julien Akadémián folytat tanulmányokat Bougereau és Ferrier irányírásával. Eg)' évvel később ismét Weimarba meg), ahol 1894-ig él. Hazatérve a Benczúrmesteriskola tagja lesz, és kiállírja képeir a Műcsarnokban {Nagyapó, Thüringiaiparaszt). Tanulmányai tíz éve alatt rendkívüli szakmai tudásra és műveltségre tesz szerr. Az ötvenezer példányban megjelenő Új Idők 1896-os évfolyamában A titok címmel reprodukált képe, valamint a Pletyka című képe elnyeri az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat díjár. 1897-ben Rudits-ösztöndíjat nyer Civódás című képével. 1898-ban kezdett Szegényember sorozarának modelljeit a Velencei-tó környékén, Su koron találja meg. Ecsetkezelése pasztózus, vastagon felrakott festéktömegek, a háttér és a talaj rózsaszín-barnás földszínekkel elért tónusai érzékenyek, ebben a sorozatban fukarkodik a színekkel (ellentétben nagyon színes szentendrei festményeivel). Barárságot köt Herman Lipóttal. Elnyeri a Lipótvárosi Kaszinó-díjar. Olaszországban és Franciaországban él eg)' ideig. Az 1900-as párizsi kiállításon kitüntetést nyer Család című képével. 1901-ben a Lipótvárosi Kaszinó díjazza a Műcsarnokban kiállított Öregember című képét. Fényes Adolf pályája kezdettől sikerekkel, díjakkal reli! Akárcsak a zsidó származású Bihari Sándor és Róna József, mindenféle képzőművészeti bizottságokban, választmányokban tag. Bihari Sándor, László Fülöp és Teles Ede az állami nag)" és kis aranyérem tulajdonosai, Fényes is számos állami díjat, ösztöndíjat kap, és gyűjtők vásárolják műveit. Teles Ede készíti a kecskeméti Kossuth-szobrot (1906) és a szabadkai Erzsébet királyné-szobrot, Róna József Savoyai Jenő lovas szobrát (1899) és a gödöllői Erzsébet királyné-szobrot, Ligeti Miklós a városligeti Anonymust és a szegedi Erzsébet királyné-szobrot (1907), a nemzeti és nemzetközi köztéri szobrok sablonjainak megfelelően. A nemzeti művészet, a nemzeti jelleg a korszak értelmezése szerint nem elsősorban téma és nem is etnográfiai külsőségek kérdése, hanem „magyaros fölfogás" (Lyka Károly meghatározása), „nemzeti érzület" (Székely Bertalan szerinr), „magyaros érzés" következménye. Fényes Adolf festészete a legteljesebb értelemben megfelel a „nemzeti festészetnek" a 20. század elején, akárcsak Bihari Sándoré a 19. század végén, vag)' Zala György, Teles Ede szobrai. Bár a képzőművészek, hasonlóan más értelmiségiekhez vag)' a vezető elit tagjaihoz, nem tartják magukat zsidónak, önérrékelésük szerinr teljesen asszimilálódtak a magyar nemzethez, a magyar kultúrához, a közvélemény döntő többsége számon tartja a politikai, gazdasági és kulturális elit tagjainak származását, és a magyarországi zsidósághoz sorolják őket. 1902-ben a Szolnoki Művésztelep egyik alapító tagja Bihari Sándor, Kernstok Károly, báró Mednyánszky László, Vaszary Já-