Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - S. NAGY KATALIN: A képzőművészpálya mint asszimilációs lehetőség a 19. század végén, 20. század elején

nyilvánosság egyéb színterein nem használták. Az 1867: XVII. tc. megjelenése előtt a zsidóságot etnikai-vallási csoportnak tekintették, idegennek, aki a magyarság „megrűrr" vag)" „rolerálr". 1895-ben a XLII. rc. megszavazásával a magyar képviselők a zsidó vallás egyenjogúsírásával végleg emancipálták a zsidóságor. A zsidó megnevezés azr és csak annyit jelentett, hogy izraelira vallású. Az 1867 után az Osztrák-Magyar Monarchia részekénr függerlenné vált Magyarországon a hivatalos statisztikákban „zsidó vallású magyarok"-ként szereplőket szívesen fogadták be a magyar nemzetiségbe, hiszen a soknemzetiségű, soknyelvű királyságban átbillentették a demográfiai mérleget a magyarok javára. A magyarosítás egyaránt szolgálta magyarok és zsidók érdekeir. Felgyorsult a nyelvi asszimiláció is: Ágyú (papír, szén, 296x400 cm 1915 Farkas István műve (Budapest, 1887-Auschwitz, 1944) magántulajdon