Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - F. DÓZSA KATALIN: „Kaftán, srájmli, pajesz idegen volt számára"
„A kivetkőzés" „Hermann föl akarja forgarni a családi hagyományt. Héber szent könyvek helyett német könyveket és még újságokat is olvas, tincseit levágatja, ételben-italban se tartja magát a szent előíráshoz, s ahelyett, hogy az apák módján ejtené a zsidóval-lengyellel összekevert, gój fülek számára érthetetlen német szót, úgy beszél németül, s olyan ruhákban jár, minr a kereszrények." Hatvány Lajos Urak és emberek című családi ihletésű regényében foglalja össze szemléieresen a 19. század második felében beköverkező nag)' nemzedéki váltást, a fiatalság asszimilációs igényének kezdetét. A lengyel, galíciai és elsősorban haszid zsidóság mindenképpen ragaszkodott a már hagyománnyá vált kaftánhoz. De volt cg)" Magyarországon már régóta élő vékony réreg, amely a 18. században is az európai megjelenést követte. Hegedűs Géza írja Előjátékok egy önéletrajzhoz című könyvében: „De jól emlékszem még egy rokon néninél egy sokkalta régebbi anyai előd-házaspár festményére: azr is tudom, hogy Goldzieher Anselmusnak hívták, a felesége nevét nem ismerem. Vér szerinti elődeim voltak. Ez a Goldzieher Anselmus az 1710-es évek elején a Fertő-tó melletti Köpcsényben élt, és a Batthyány grófok birtokainak gazdasági főembere volt; tehát nyilván labanc érzelmű a kuruc háborúk idején: labanc nagyurak afféle úri házi zsidaja volt. Hosszú fehér 11 Halvány Lajos: Urak és emberek. Budapest Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980.17. old. 12 Hegedűs Géza: Előjátékok egy önéletrajzhoz. Budapest Szépirodalmi Kiadó, 1982.11, old. parókája (allonge paróka, ahogy akkoriban nevezték) válláig ért, arca beretvált, szürke selyemkabátjának gallérja és manzsettája csipke." 12 A leírás szerencsére elég részieres ahhoz, hog)' megállapítható legyen, Hegedűs ősének megjelenése, aki a festővel nyilván legjobb ruhájában örökíttette meg magát, tökéletesen megfelelt korának és társadalmi helyzetének. A 19. századi zsidóság nagyobb része azonban új betelepülő volt, egyrészt német területről, másrészt Galíciából. Mindkét csoportban a fiatalok között erős volt a reform- és az asszimilációs törekvés. Ahogy a zsidóság polgárosodón és igyekezert megszabadulni a vallás ókori előírásainak szigorú berarrásáról, úgy „vetkőzött ki" és hagyta el a hagyományos izraelita megjelenést. Ami nagyon sokáig megmaradt, az az a szigorú alapelv, miszerint öltözködésre és egyáltalán az élerre nem szabad sokat költeni. Erre utal Michael K. Silber is, visszanyúlva a 18. század végére, nem kisebb notabilitásokat idézve, minr Gróf Pálffy Károlyt és gróf Esterházy Ferencer: „[...] nincs olyan keresztény haszonbérlő, aki annyit tudna Teljesíteni a földbirtokon, mint amennyit eg)' zsidó bérlő. Ennek oka pedig a zsidók szerényebb és alábbvaló életszínvonalában keresendő." 1 Hatvány valószínűleg sokat hallotta gyerekkorában, s röviden így definiálja ezt a szemléletet: „Forgarni kell a pénzt. Arra való." 14 Hozzá kell tenni, hog)' ez egyáltalán nemcsak en13 Silber, K. Michael: Zsidó kisebbség egy elmaradott gazdaságban, In: Varga László (szerk.) (i. m. 4. jegyzet). 78. old. 14 Hatvány: /'. m. 12. old.
