Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - KONRÁD MIKLÓS: Orfeum és zsidó indentitás Budapesten a századfordulón
utalt ki szubvenciót a Mandl számára, amelyet a faji kulrúra egyik fennrartó elemének kell rekinteni." 67 És bár ugyanebben az évben újra megnyílt az egy ideje szünetelő Wertheimer, az új szabályok értelmében már csak magyar nyelvű előadásokra nyerhetett engedélyt. 68 Hogy ezt be is tarrotta-e, az persze más kérdés. A „ruganyos városi zsidó nők [...] az urcán angolul beszélnek a társalkodónővel, de szívből csak a Wertheimer kávéház lengyel (értsd: zsidó) színtársulatánál mulatnak", 69 írta Krúdy egy 1917-ben közölt, a háborús idők Pestjét leíró elbeszélésében. Elképzelhető, hog*>" Krúdy kicsit összemosta az éveket. A kelet-európai jiddis vendégrársularok mindenesetre a háború előtti években is rendszeresen feltűntek a mulatók műsorán, ekkorrájt leggyakrabban az 1909 és 1912 között működő Szerecsen utcai Friedmann Orfeumban, de Pepi Littmann még 1914 első felében is hónapokon ár fellépert az elegáns, Bálint Dezső vezette Royal Orfeum színpadán. A változatosság másrészt tartalmi szempontból is szembetűnő. A már említett forráshiány okozta nehézség ellenére a lényeg mégis egyértelmű: a darabok a modern zsidó lét szinte teljes spektrumát felölelték. A lengyel-orosz, illetve román jiddis vendégrársularok előadtak a kelet-európai zsidóság közegében játszódó melodrámákat. A Reflektor című képes hetilap révén, amely 1906 decemberében közölre a 67 Whist: A Mandl szomorú tragédiája. In: Magyar Kabaré, 1912. december 20. 25. old. 68 Jelentés a budapesti állami rendőrség 1912. évi működésérői. Budapest, Radó Izor nyomdai műintézete, 1913. 280-281. old. 69 Krúdy Gyula: Verbénai, vagy egy pesti polgár „Wertheimer-mulató legújabb nagysikerű lengyel élerképének" rezüméjér, bepillanrásr nyerhetünk a jiddis színjátszás e klasszikus műfajának világába: „Egy nagyravágyó zsidó férfi, hogy egy gazdag keresztény leányt feleségül vehessen és ezáltal nagyzási hóbortjainak hódolhasson, megölte hites feleségér. A bűn nem jutott napvilágra, mire a keresztségét is fölvette. Egyetlen leánya, Heléna, felnőtt korában tudatára jutva apja bűnének, haragra gerjedt ellene; atyja iránti gyűlölete még jobban fokozódott, mikor ez megtagadta atyai beleegyezését a rabbi fiával való egybekeléséhez. Az apa érezte a gyűlöletet és ezért látszólag beleegyezett a házasságba. De esküvő előtt megölte a rabbit, s a fiút is csak a véletlen mentette meg. A világ és a törvényszék a fiút vádolja a gyilkossággal. Már-már elítélik, mikor a tárgyaláson egy álarcos tanú jelenik meg, aki bizonyságot tesz a fiú ártatlanságáról. És újabb tanúk is jönnek és a hurok mind szűkebbre szorult az igazi bűnös nyaka körül. Ekkor a rettenetes álarcos leveri fátyolát és a bűnös apa az álarcos vádlóban saját leányát pillantja meg, aki úgy áll ott, mint a megtestesült lelkiismeret. A hitehagyott bűnös ekkor elfordulva, mérget vesz be és ott a törvényszék előtt menekül az örök bíró ítélőszéke elé." 70 A műfaj természetéből fakadóan az érzelmekről túlcsorduló történetek előadásmódja sem volt éppen visszafogott. Hatni azonban minden bizonnyal hatott a közönségre, még Nádas Sándorra, a Pesti Futár megtérése. (1917) In: Telihold. Elbeszélések 1916-1925. Budapest, Szépirodalmi, 1981. 133. old. 70 Újdonság a Wertheimer-mulatóban. In: Reflektor, 1906. december 1.10. old.
