Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - KONRÁD MIKLÓS: Orfeum és zsidó indentitás Budapesten a századfordulón

egyeremi hallgatókat," Ám eredményességét tekintve Grüner „kezdeményezése" hatékonynak mutatkozott: „a tüntetésekjelentette a budapesti rendőrség 1901-es beszámolója - csakis akkor értek véget, mikor az egyik kávéház tulajdonosa díjbirkózókkal néhány tüntetőt elveretett."

51 Idővel azonban a műsorok magyarosodását maguk az orfeumok vezetői is szorgalmazni kezdrék. Aminr lapjaikból kirűnik, egyre jobban bántotta őket rossz hírük, előítéletekről panaszkodrak, az orfeumok „kulrurális missziójáról" kezdrek regélni, megbecsülésre, társadalmi elismerésre vágytak, no meg persze szélesebb körű és vaskosabb pénztárcájú publikumra.

52 A tiszteletreméltóság útja az elmagyarosodáson át vezetett. A mulatók elmagyarosodásához hozzájárult, hog)' 1905-ben az országos színészegyesület végre engedélyezte tagjainak a fellépést az otfeumokban és dalcsarnokokban. A rendőrség, amely úgy vélte, hog)' a színészegyesület dönrése folytán „alapját vesztene az orfeum- és dalcsarnok-tulajdonosok ama kifogása, hog)' nem kapnak megfelelő magyar erőt", úgy döntött, ezután kizárólag magyar műsorr játszó mulatók működtetésére ad ki új engedélyt. Az 1905 előtt engedélyt szerzett szórakozóhelyek viszont továbbra is előadhattak fele részben idegen nyelvű számokat. A panaszözön hatására ráadásul a rendőrség 1909-ben némi engedményre kényszerük. „Méltánylást érdemlő kivételes esetekben" az elvileg csak magyar nyelvű mulatók is programjukra rűzhettek idegen nyelvű műsorszámokat. Mire a mulatók, panaszolta a rendőrségi jelentés, „nemcsak egyes művészeket, hanem egész társulatokat léptettek föl."

54 Ha a külső nyomás hatása tehát kétséges is, az orfeumok lassan mégis elmagyarosodrak. Hog)' a folyamat alapvetően természetes volt, mi sem jelzi jobban, mint a nyelvi akkulturáció átmeneti fázisára jellemző nyelvi káosz, az erre való tudatos és kaján reflektálás, amely nem csupán azérr adra magár, mert a humor könnyen kijárszharó eszköze volt, hanem azérr is, merr számírhatott a hasonló nyelvi zűrzavarban leledző közönség értő tetszésére. „Érdekes esetnek láttam - itta az 1883-as születésű Nag)' Lajos a galíciai bevándorlóktól Pesten született gimnáziumi barátjáról és annak testvéreiről -, bog)" íme, felnőrr és növőfélben levő har fiatal lény nem tud jól zsidóul [érrsd jiddisül], mert magyar, nem tud jól németül, merr galíciai eredetű zsidó, nem tud jól magyarul, mert némerül beszélnek a szüleik, és mert a Király utcában élnek."

55 Legsike50 A Tátra-mulatóban meghiúsult tüntetés utójátéka. In: Pesti Hírlap, 1901. december 18. 8. old. 51 Jelentés a Budapest fő- és székvárosi állami rendőrség 1901. évi működéséről. Budapest, Országos Központi Községi Nyomda Részvény-Társaság, 1902. 74. old. 52 Lásd pl.: Beköszöntő. In: Mulató Budapest, 1901. október 30. 2. old.; Olvasóinkhoz! In: Reflektor, 1906. november 3. 2-3. old.; W. J.: A variété fejlődése. In: Reflektor, 1906. november 17. 4. old. 53 Jelentés a budapesti állami rendőrség 1905. évi működéséről. Budapest, Országos Központi Községi Nyomda Részvény-Társaság, 1906. 173-174. old. 54 Jelentés a budapesti állami rendőrség 1909. évi működéséről. Budapest: Radó Izor nyomdai műintézete, 1910. 221-222. old. 55 Nagy Lajos: A lázadó ember. Budapest, Magvető Szépirodalmi, 1977.451. old.