Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - PEREMICZKY SZILVIA: Az emancipáció utáni Finde siecle - Budapest és Gustav Mahler

rájátszás világszínvonalú volt. Mahler keze alatt a magyar operakultúra egyike lett afin de siècle sikertörténeteinek, akárcsak a páratlan dinamizmussal fejlődő Budapest. 1911-ben Csáth Géza így ír Mahlerről: „A zene Napóleonja volt. Nem annyira alkotó, mint inkább harcos, fáradhatatlan küzdő, rajongó. Rajongója volt a gondolatainak, a nézeteinek, a terveinek. Ezeket azután minden erővel keresztülvitte, igazságokká tette. És tapsoltak neki Európa és Amerika összes metropoliszai. A XX. században eddig nem mutatkozott hozzá hasonló géniusz. [...]. Mahler nem elégedett meg az igen jóval. Csakis a legjobbat akarta. De ezért azután megtett mindent. Nem kímélte magát és nem kímélte a muzsikusait. Mahler alatt zenekarban dolgozni - idegőrlő munka volt. [...] Hússzor egymás után elpróbálni egy rövidebb részletet a WalkürbáX vagy a Don Jüanból, nála nem tartozott a ritkaságok közé. Türelmes volt a kegyetlenségig. [...] A budapesti operaház történetében Mahler igazgatósága jelentős korszakot képvisel. A Cavalleria riisticana bemutatója szenzációszámba ment és a közönségnél Puccininak egyengette az útját. Miért hagyott itt bennünket Mahler, nem tudni biztosan. Annyi bizonyos, hogy nem rajta múlt, hogy nem maradt tovább itten. Az Opera felsőbbsége, melyet máig is jellemez, hogy méltatlan, közepes emberekért exponálja magát, nem tudta megbecsülni a nagy géniuszt, a nagy embert, akinek nincs párja, akit tehát minden áron meg kellett volna tartani." Ma már tudjuk, bog)- Mahler Távozásának okaiban Gsárh réved. Annál ponrosabb Mahlernek, a zeneszerzőnek és az Operaház igazgarójának a jellemzése. Afin de siècle egyik legripikusabb zenészét a fin de siècle egyik legtipikusabb írója érthette csak meg ennyire. 90 Csáth Géza: A muzsika mesekertje - összegyűjtött írások a zenérői. Szerkesztette és sajtó alá rendezte Szajbély Mihály. Budapest, Magvető Kiadó, 2000. 201-202. old.