Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

véres eszközökkel megteremtette az új középosztályt, a német társadalmat azonban a „nivellírozás" helyett a középkori kiváltságok és előítéleteken alapuló elkülönülés jellemzi. A szerző a hazai állapotokat a németországihoz vélte hasonlónak, de arra is rámutatott, míg a német társadalomnak nem származik hátránya abból, ha akadályozza a kisebbségek érvényesülését, a magyarságnak a sokfelé gravitáló nemzetiségekkel szemben nag)' szüksége lenne egyes kisebbségek támogatására. Jóllehet a magyarság a korábbi századokban sajátos beolvasztó erővel rendelkezett, s az 1848-as és az 1867-es törvények minden polgárnak teljes egyenjogúságot biztosítottak, a tételes jog nem nyitotta meg a társadalmi élet sorompóit. Az írás különbségeket vélt felfedezni az 1870-es és az 1880-as évek társadalmi légköre között: az 1870-es években a zsidók befogadása a társadalmi intézmények működésében, a zsidók és keresztények által felállított nőegyletek és társaskörök tevékenységében, a zsidóknak a kaszinók tagjai közé való felvételében vag)'a közös szórakozásban nyilvánult meg. Ez a folyamat azonban az 1880-as években megtorpant, s a kölcsönös bizalom helyébe a régi reflexeken alapuló bizalmatlanság lépett. A „magyar társadalom újabb irányzata" nem akarja befogadni azokat, akik beolvadásuk révén nagyban erősíthetnék a magyarság pozícióit. Horváth szerint a zsidóság mindenekelőtt a hiányzó „harmadik rend" kialakulásához járulhatna hozzá, hiszen a hazai társadalmi állapotokat mi sem jellemzi jobban, mint a politikai befolyással bíró iparos és kereskedő polgárság hiánya. A magyar társadalom feudális kiváltságokhoz kötődő értékrendjének konzerválódását jól mutatja az a tény, hogy e mesterségek még ma is lenézett foglalkozások. Az írás végkövetkezetése szerint a zsidóság társadalmi befogadása csak a társadalmi egyenlőség talaján valósulhat meg. Ennek záloga azonban a kölcsönös bizalom, amelynek kialakulásához leginkább a közös iskola és a polgári házasság intézménye nyújthat segítséget. Kortársainál árnyaltabban, a zsidó és a nem zsidó társadalom párhuzamos vizsgálatán keresztül közelített a témához 38 Acsády Ignác. A szerző a zsidóság egészéről értekezett, nem téve különbséget a neológ és az ortodox csoportok között, összefüggésben azzal, hogy Tiszaeszlár tapasztalata szerint a zsidóság különböző irányzatai a többségi társadalom szemében 39 ugyanabban a sorsban osztoznak. Az írás a korabeli liberális elvárásoknak megfelelően - következetesen a „zsidó magyarok" szóösszetételt alkalmazta, a „zsidó" kifejezést csupán jelzőként szerepeltetve. Arra reflektálva, hogy az antiszemiták a „magyarságtól idegen elemként" definiálták a hazai zsidóságot, a magyarság fogalmának történeti összetevőire koncentrált: a magyarság évezredes történetében a folyamaAcsády Ignácz: Zsidó és nem-zsidó magyarok az emanczipáczió után. Budapest, Weiszmann Testvérek, 1883. Az írás műíaja röpirat, amely azonban elemző részletességgel foglalja össze a zsidóságot érintő kérdéseket. „Hasztalan próbálnák a neológok az orthodoxokat, akár ezek amazokat prédául dobni a felbujtogatott népszenvedélynek. A kísérlet épen oly méltatlan, mint céltalan maradna. Hisz ép a szemérmetes antiszemitizmus, mely az őrjöngést bizonyos rendszerbe szereti foglalni, az ortodoxot szidja ugyan, de azért a neológot gondolja." Uo. 2. old.