Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - PEREMICZKY SZILVIA: Az emancipáció utáni Finde siecle - Budapest és Gustav Mahler
színház, ez ugyanis megosztotta a fizetőképes keresletet, amin tovább rontott az önálló Opera felépítése. Keglevich utóbbi érve vitatható, hiszen Budapest ebben az időben egyrészt Párizst imitálta, s a régió Párizsává kívánt válni (gondoljunk csak a Champs Elysée és a Concorde tér mintáját követő, a Hősök terébe torkolló Andrássy, akkor még Sugár úrra), másrészt Bécshez, a birodalmi fővároshoz kívánt preszrízsokokból felnőni, harmadjára Chicago mellett a világ legdinamikusabban fejlődő városa volt. Egy ilyen város egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy az arisztokrácia által leginkább preferálr művészeri ágnak ne szenteljen külön épületet. Ettől függetlenül az Opera pénzügyi helyzete valóban kétségbeejtő volt, ahogyan az 1888. január 27-én lefolyt vitából is kiderül. 31 Vadnay Károly képviselő szintén a kiadások ecsetelésével illusztrálja, hogy a budapesti Opera költségvetése magasabb, mint a párizsié, de ő az elsődleges problémát az inrendánsi rendszerben látja. Emlékeztet, hogy tizennégy éve, Szigligeti Edével együtt jelezte, hog)' ez az intézmény legfeljebb az udvari színházaknál indokolt, mert az intendánsok általában műkedvelő dilettánsok. Helyette az adminisztratív francia modellt ajánlja - szakértő igazgarót, s az adminisztratív feladatokat ellátó hivatalt. Szerinte az Operaház működésére a tervszerűrlenség jellemző, és két leherőséger lát: a bezárást vag)- idegen vállalkozó bevonását kemény feltételekkel, amelyekbe beletarroznak a magyar 31 Országgyűlési Napló 1887-1892. 258-274. old. 32 Képviselőházi Irományok 1887-1892. 242. sz. nyelvű előadások is. Ezt az utóbbi álláspontot támogatta Pázmándy Dénes is, azzal az indoklással, hogy mivel a konzervatóriumi okrarás is csak most indult fejlődésnek Magyarországon, sok az idegen énekes, zenész, vagyis mintegy 20-50 év kellene ahhoz, hogy tényleg kialakulhasson a nemzeti operajátszás. Az új intendáns, Beniczky Ferenc mindenesetre tervezetet adott át a belügyminiszternek, aki annak alapján jelentést ter• 32 jeszrerr be. Az iratokból kiderül, hogy Beniczky utasítást kapott, hogy a kér színház (a Nemzeti Színház is az ő felügyelete alá tartozott), de főként az Opera 1888-as költségvetését próbálja úgy átdolgozni, hogy az tartható legyen, valamint terjessze be az 1889-es költségvetést, „mely a pénzügyi bizottság által maximálisnak jelzett állami segélyezés keretén belül mozogva, normális 33 budgetnek tekintethessék". A tervezetből kitűnik, hogy míg 1887-ben a hiány mértéke elérte a 154 085 forintot, a hiányt folyó évben 90 790 forintra, 1889-ben pedig 35 300 forintra próbálják lefaragni. Közgazdasági szempontból az első évre tervezett összeg mintegy 65 000 forinttal volt kevesebb, a második évre beütemezett összeg az 1887- esnek kevesebb mint negyedére és az 1888- asnak majdnem harmadára csökkent. Ez igencsak merész „reformot" jelent. Azonban a hiány ilyen mértékű lefaragása aligha mehetett - divatos kifejezéssel élve megszorító intézkedések bevezetése nélkül, amelyek főleg két pontot érintettek: a szerződések felülvizsgálását és kevesebb 160-179. old. 33 Uo. 160. old.