Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - PEREMICZKY SZILVIA: Az emancipáció utáni Finde siecle - Budapest és Gustav Mahler

lyen erkölcsrelennek rarrorta), de Bibó István

7 is kiindulópontként használta híres tanulmányában. Azonban a szerzodéselmélet sokak szerint túlzottan is pozícionálja a zsidóságot, és ezáltal akaratán kívül megerősíti azokat az antiszemita előítéleteket, amelyek szerinr a gazdaság és a kereskedelem zsidó attribútumok, és a modernizáció, a polgárosodás, a városi lét zsidó specifikumok.

8 Karády tézisét cáfolják, illetve árnyaltabban közelítik meg azok a hazai és nyugati történészek, akik a közhellyé vált fogalompárosírásokat - zsidóság/modernizáció, zsidóság/város, urbanizmus, zsidóság/kapitalizmus - választják szét.

9 A magyar történészek közül Gyáni Gábor több ponton kririzálja Karády rételét:

10 „Gyakorta megfogalmazott megítélés szerint Közép-Európa minden modernista mozgalma mögött valójában a zsidó származású értelmiség sajátos kulturális habitusa (asszimiláció, pluralitás), valamint a zsidó identitásválságban gyökerező érzékenység (marginalizálódás, elmagányosodás) rejlik. Nem kizárólag Budapestre, hanem Bécsre, sőt Prágára is nemegyszer vonat7 Bibó István: A zsidókérdés Magyarországon. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 2001. 8 Természetesen szó sincs arról, hogy akár Karády, akár mások szerint ezek az attribútumok genetikus tulajdonságok volnának, ők szociológiai okokkal, nevezetesen a középkorból fennmaradt társadalmi struktúrákkal, illetve a zsidó hagyomány tanulásközpontúságával magyarázzák a jelenséget. 9 Buruma és Margalit hosszan foglalkoznak a város rossz „imidzsével", ami az ókortól kezdődően a romlottság szinonimája (ld. Szodoma, Gomorra, Babilon), függetlenül attól, hogy volt-e a városnak számottevő zsidó lakossága vagy sem. Ld. Buruma, lan - Margalit, Avishai Occidentalism. koztatták már e tételt, amely azt sugallja, hogy a modernista mozgalmak mélyén a zsidó középés nagypolgárság, közelebbről az apáikkal szembeforduló, lázadó fiatal értelmiségi nemzedék tagjai álltak, akik egyszerre Utasították el az asszimilációt minr identirásképző folyamatot, valamint a piaci kapitalizmust és liberalizmust, vagyis a modernitás anyagelvűségér." Majd hozzáteszi: „A kultúrtörténet ilyetén szociológiai megalapozása azonban kifejezetten redukcionizmusra vezet, s emiatt képtelen elszámolni a tapasztalati valóság sokrétűségével és megannyi belső 1 1 2 ellentmondásával." A budapesti esztéták családi hátterét elemezve Gyáni megállapítja, hog)- a zsidó identitáskrízis aligha kielégítő magyarázat a modernizmus szellemi hátterének megragadására. Ural a kálvinista, vidéki értelmiségi Fülep Lajosra, aki az első világháború előtt ugyanoda jutott, ahová az identitásával küszködő Lukács György: „Nem létezik tehát egyetlen olyan szociális séma sem, amiből könnyűszerrel levezethetnénk a modernista életérzés iránti fokozott érNew York, The Penguin Books, 2004. io Gyáni Gábor: Modernitás, modernizmus és identitásválság: a fin de siècle Budapest. In: Aetas 2004.1. sz. 131-144. old.; Uő: Image versus Identify-Assimilation and Discrimination of Hungary's Jewry. In: Hungarian Studies 2005/2. 18. sz. 153-162. old.; Uő: Az asszimiláció fogalma a magyar társadalomtörténetben. In: Uő: Történészdiskurzusok. Budapest, L'Harmattan 2002.119-134. old.; Uő: A polgárosodás mint zsidó identitás. In: Uo. 134-149. old. H Gyáni Gábor: Modernitás, modernizmus, /'. h. 140-141. old. 12 Uo. 141. old.