Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból
lár, az antiszemitizmus, a zsidókkal szembeni fenntartások, a megkülönböztetések, a zsidókat érő „gyalázat és megvetés" felett érzerr keserűsége ellenére pozitívan elfogult. Az amszterdami szefárd temetőben ősei sírjánál állva büszkén vallja, hogy „én egy szabad ország szabad polgára vagyok", akit nem az inkvizíció máglyái, nem az üldöztetés kergetett idegen földre, akinek szülőföldje egyben az otthona is. Hisz a felekezeti békében, nem véletlenül idézi fel, hogy az amszterdami spanyol zsinagóga közvetlen közelében emelkedik a katolikusok, a protestánsok temploma és a németek zsinagógája. „A hollandok bizonyosan szimbolikus módon is akarták jelezni a köztük uralkodó restvéri szeretetet és egyetértést, azért építették legkülönbözőbb felekezetű templomaikat oly közel és oly szorosan egymás mellé." 67 Naivan és meghatóan hiszi, hogy „a magyar pór és a zsidó pór" között is kialakulhat a hasonló barátság. Tiszaeszlár is csupán néhány lelkiismeretlen ember aljassága miatt következhetett be, s hogy nem lett belőle vérfürdő (mint ahogy Oroszországban ez megtörtént volna), „az a mi jó népünk józan eszén és nemeslelkűségén" múlott. „Hála és dicsőség a te szent nevednek mindenható atyám, hogy végtelen kegyelmedben engem magyarnak teremtettél." 68 Összegzés Ezekkel a majdnem dagályos, de nagyon őszinte szavakkal zárja Seltmann Lajos úti beszámolóját. Nag)" vonalakban kirajzolódik előttünk eg)' kisvárosi értelmiségi külföldi útja. Tanulmányúttal egybekötött szórakozás: hegymászás, gyógyfürdők inkább kíváncsiságból, mint kikapcsolódási céllal rörrénő felkeresése, városok nevezetességeinek megtekintése, és rapaszralatok egész sora. A beszámoló mégsem állítható eg)" sorba a kor hasonló leírásaival, mert nagyon más. Nem csak az utazó személye teszi mássá, hanem a cél is, amiért megíródott. Seltmann Lajos, a kor oly sok más utazójától különbözve, nem szokványos élménybeszámolót akart írni tengeribetegséggel, színházi előadások kezdési időpontjával, menüsorok leírásával. Tanulmányútja valójában csak alkalmat teremtett arra, hogy gyülekezeténél szélesebb körben elmondhassa véleményét a kor zsidóságát (és többségi társadalmát) foglalkoztató, azt megosztó viszonyokról, az új utak nyújtotta lehetőségekről, a választások buktatóiról, az ellentmondások feloldásának lehetséges és járható módozatairól. A külföldi példák sok esetben hitelesítették véleményét, igazolták sejtéseit. Ez az úti beszámoló alapvetően nem a holland vag)" német, vagy angol zsidókról szól, hanem a magyar zsidókról, a zsidó értékekről, hagyományhűségről és haladásról, asszimilációról vagy annak az elutasításáról. A Magyar Zsidó Szende célkitűzéseinek megfelelően Seltmann cikkeivel úgy bátorította olvasóit az új értékek, a magyarság felvállalására, hogy közben megmutatta, miként kell a hithez, a zsidóság legszebb, legnemesebb eszméihez hűnek maradni. Közvetve az identitás átalakulásának szükségességéről és lehetőségeiről szól. Számára a hovatartozás nem 67 Sellmann 1885. 4. sz. 245. old. es Seltmann 1885. 6. sz. 396. old.