Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

re találunk." Itt Seltmann egy rendkívül érzékeny pontőr érinrert: a zsidó mint zsi­dó önbecsülésén Kegyetlen pontossággal fogalmazza meg mondanivalóját és nevezi meg, hogy kikre gondol: „Fájdalom, éppen az minálunk a legsajno­sabb dolog, hogy bennünk magyar zsidókban az öntudatos becsérzetnek még csak árnyéka is alig van meg. A köröttünk uralkodó szellem pontosabb megfigyelése mélyen meggyökerez­tette bennem azon meggyőződést, hogy a mi antisemitáink, a zsidó antisemiták, sokkal töb­bet árranak nekünk, mint akár Istóczy, akár Verhovay. A mi ügyvédeink, orvosaink, mérnö­keink, tanáraink s általában művelt hitsorsosa­ink vagy mindazok, kik magokat művelteknek tartják, elhanyagolnak, megvetnek, kigúnyol­nak mindent, ami zsidó. Miként tarthatna hát a zsidóság igényt méltatásra, ha saját hivei is fo­lyamatosan lealacsonyítják?" 50 Az asszimiláció ilyen vallást és hagyo­mányt megtagadó formája ellen küzdött Seltmann a Magyar Zsidó Szemle többi mun­katársával egyetemben. Számukra az egyetlen járható utat a jó zsidóként jó ma­gyarrá válás jelentette. A pillanatnyi hely­zet azonban mást mutatott. Keserűen be­szélr erről Berlinben volt jesiva tátsának: hiába az otszágnak hírnevet, dicsőséget hozó zsidó, befogadási készségről jóformán nem lehet beszélni. A gyakorlat azt mutat­ja, hogy a magasabb társadalmi állásért, a karrierért az asszimiláció legteljesebb foká­ra kell eljutni, a hit elhagyásáta: 49 Seltmann 1885. 2. sz. 124. old. 50 Uo. „Tudod, hogy a budapesti egyetemen még egyetlenegy zsidó rendes tanár sincs? S mi több: kikeresztelkedett zsidók nyernek tan­széket. Tudod te azt, hogy pályázó zsidó tanár s egyéb jelölteknek nyíltan adják értésökre, hogy a kért állásba az út csak a katholikus egy­házon át vezet?" 51 Egyelőre csak a vágy él: jó zsidóként, jó magyarként élni, és tehetség szerint sze­rint érvényesülni. Ahogy az angliai példák kapcsán erre is gondolhatunk. Mint Seltmann többször kiemelre, úrá­zása során mindig felkereste „kartársait", akiken keresztül széleskörű ismeretségre és sok információra tett szert hitközségek életéről, egyes emberekről. Előbbiekkel kapcsolatban a hitélet érdekeire őr különö­sen, utóbbival pedig az asszimiláció és val­lásosságuk kapcsolata. Amikor a hitéletről beszél, a hagyo­mányhűség és újítás viszonya foglalkoztatja leginkább. Fő gondolata, hog)" a szigorúan konzervatív vallásosság nem felrétlenül ki­zárója a világi műveltségnek. Amint példá­ul az amszterdami „kartársainál" tapasztal­ta: „szigorúan konzervatív irányt követnek, amit hog)" ez Amsterdamban máskép nem is gondolható, de mindannak daczára, nem­csak alapos tudományú theologusok, ha­nem sokoldalú műveltségű férfiak és kitűnő egyházi szónokok is". 52 Ráadásul - a spanyol zsinagóga kivételével - holland nyelven szónokolnak: miért ne lehetne ezt magyarul tenni Máramaroson vag)" Po­zsonyban? - teszi fel a kérdést Seltmann. 51 Seltmann 1884. 8. sz. 598. old. 52 Seltmann 1885. 6. sz. 382. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom