Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

rabbi, de tanulmányait még nem zárra le, Bécsbe, majd Berlinbe urazott, hogy világi ismereteket is szerezzen. Elete köverkező állomása Szeged, ahová 1878-ban került rabbihelyettesnek. „Áll még az árvízlátta, szerény Kálvária-utcai hajlék, amely 8 hónapig rejtette fiatal boldogságát"

19 - idézte Dr. Lőw Immánuel, a szegedi főrabbi Seltmann Lajos temetésén 1932-ben a pályakezdés első hónapjait, melyet fia búcsúszavai egészítettek ki egy mondattöredékkel: „csak rövid ideig tartott boldogsága, ismét kísértetek sora rámadt reá".

20 Az egyik csapás az árvíz volt, mely elől Hódmezővásárhelyre menekült, a másik pedig - amit éppen úti beszámolójából tudunk meg -, hogy elvesztette fiatal feleségét. Az 1868-as kongresszus után a neológia felé orientálódó hódmezővásárhelyi hitközség ekkor már egy éve kereserr rabbir, de Seltmann Lajos 1879. máricus 22-én elmondott vendégszónoklata után azonnal döntöttek. Beszéde mindenkit magával ragadott: „eljött egy fiatal ember, mondott egy beszédet s megválasztották, de nem: kikiáltották egyhangúlag papnak!" Székfoglaló beszédével megnyerte magának a városi értelmiség jó részét is: „[...] tény, hogy olyan fennkölt szellemű s elfogultságtól annyira ment egyházi beszédet ritkán lehet hallani, milyen Seltmann űr beköszöntője volt. Ott voltunk személyesen, ott volt városunk közönségének felekezeti külömbség nélkül egy igen tekintélyes tésze. S mindnyájan a legnagyobb elismeréssel, sőr röbb! igaz lelkesültséggel hallgattuk végig az ifjú, mívelt lelkű, magyar érzelmű rabbi szónokiarát"

22 Seltmann 1932-ig tartó pályafutásában az első másfél évtized társadalmi közérzetének hátterét a zsidóság szempontjából három lényeges tényező adta meg: a zsidóságon belüli ellentétek, az asszimiláció lehetőségei és következményei, valamint a recepcióért folytatott küzdelem. Nyugvópontra jutottak, de nem szűntek meg az indulatok a hitközségeket, családokat megosztó, Jakov Katz kifejezésével élve, „végzetes szakadás" után, aminek eredményekénr az amúgy is heterogén zsidóságon belül három csoport jött létre.

2 Az önmagában sem egységes, az új írásoknak makacsul és sokszor indulattal ellenálló, identitásukat csak a Tórában, a Sulhan Arúhban, a Talmudban kereső, nyelvileg is elkülönült, mindent újítást gyanakvással, ellenállással fogadó, az asszimilációra kevésbé

24 vag)' egyáltalán nem hajlandó orto19 Dr. Lőw Immánuel, szegedi főrabbi beszéde, In: Seltmann Lajos főrabbi emlékezete. Kiadja a Hódmezővásárhelyi Izraelita Hitközség, 1932. 32. old. 20 Uo. 25, old. 21 Dr. Silberstein Adolf: Hódmezővásárhelyi zsidók. A Hódmezővásárhelyi Izraelita Hitközség kiadása, 1943. Reprint kiadás, 2004.124. old. 22 Megjelent a Vásárhelyi Közlönyben. Idézi Silberstein: /. m. 124. old. Az idézetekben megtartottam az eredeti írásmódot. 23 Katz, Jakov: Végzetes szakadás. Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban. Budapest: Múlt és Jövő Kiadó, 1999. 253-266. és 287-295. old. 24 Az ortodoxia egy részétől nem állt távol a magyar nemzeti gondolat és a hagyományhűség összeegyeztetésének elképzelése. Ennek demonstrálása volt a magyar nyelvű folyóirat, a Magyar Zsidó megjelentetése 1867-től. Vö, Katzburg: Fejezetek az újkori zsidó történelemből, I. m. 83. old.