Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

Velencei kalmárjának többszöri kritikai elem­zése. A tisztán irodalmi rész zömmel dilet­táns vag)" nem lépett túl az úgynevezett fe­lekezeti irodalom szintjén. Ez alól csak a fordítások, különösen a középkori és az újhéber költészeté, valamint egy-két költő (Szép Ernő, Somlyó Zoltán, Gábor Andor, Ignotus, Szilágyi Géza, Fenyő László) hang­súlyos indulása vagy jelentkezése képezett kivételt. Még ezek közül is kiemelkedik - s épp az első évkönyvben - két meghatározó vers: Makai Emil „Keletje" és Ignotus „A 86 137. zsoltárhoz" című költeménye. Fontos tény, hog)" Makai Emil és Ignotus egyaránt a modern magyar irodalom elindítói közé is tartozott, s a két költemény problémája hangsúlyosan a Nyugathoz és Kelethez való viszony. Makai Emil „Keletje" az eredet és azonosság iránti hűségnek a középkori zsidó költészet láncszemébe ágyazott himnusza és hitvallása: Mint egykor ő ... A Tajo vize mellől, FIol dalos szíve nyugtát nem leié, Megfoghatatlan égi szerelemből Elindult napkelet felé meghalni ott - mint ő, olyan halállal, Nem fájdalom, hanem gyönyörűség. Ignotus „A 137. zsoltárhoz" című verse épp ellenkezőleg, a Kelettől való elszaka­dás mozzanatának ritka élességű megele­86 Egyik sem szerepel a Száz év zsidó magyar költői című reprezentatív gyűjteményben. Száz év zsidó magyar költői. Komlós Aladár előszavával. Szerk. venítése. Azé a szakításé, amelyből mindig marad valami elpusztíthatatlan meghatáro­zó az eredetből. S ez a szakítás jelenti a zsi­dó kulturális tértől való végleges, de még­sem egyértelmű eltávolodást: Nyugatnak eszmelángja Fűződik az agyamba Nyugatnak jelszaváért Hevül rajongva a szívem. De mégis öntudatlan. Titokban, álmaimban Az elveszett hazába Még visszasír a lelkem. Bénuljon meg a jobbom, Tikkadjon el a nyelvem, Ha téged, Jeruzsálem, Valaha elfeledlek. A viszonylag hosszan, 52 éven át megje­lenni képes /M/r-sorozatra jellemző, hog)" első számainak szerzői magának a rabbi­szemináriumnak és a Magyar Zsidó Szem/é­nek voltak első generációs neveltjei, így Pollák Miksa, Berstein Béla, Büchler Sán­dor, s munkáságukkal egészen a holoka­usztig gazdagították a kiadványt, s ugyan­akkor mindhárman Auschwitzba kísérték közösségüket, amelynek vallási vezetői is voltak. Új hangú nemzedék csak a Libanon színre lépésével jelentkezett, de ennek a markáns egyéniségei szintén a rabbiszemi­Csergő Hugó és mások. Budapest: OMIKE Kulturtanácsa, 1940.

Next

/
Oldalképek
Tartalom