Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében
vált, majd a német megszállás után rövid úton kifosztott és földönfutóvá tett fővárosi zsidó lakosságot a többieknél is súlyosabban érintették. A legembertelenebb megpróbáltatások nyitányát 1941 nyarán az állampolgárságukat igazolni nem képesek kőrösmezei deportálása és lemészárlása képezte, s ezek a férfi munkaszolgálatosok megtizedelésével folytatódtak az oroszországi fronton, majd magában az országban. Ezt követte a külvárosiak s számos vidékre vag)' akár csak a külvárosba tévedt budapesti zsidó haláltáborokba küldése 1944 koranyarán. Az átmeneti enyhülés után a helyi üldözések a Nagy-Budapesten 1944. október 15-étől 1945 februárjáig tartó gyilkos nyilas rezsim hónapjaiban érték el tetőpontjukat. A Soá fővárosi Túlélőinek aránya így is sokkal magasabb volt, mint a teljességben deportált vidéki zsidóságé. Ennek tudható be, hog)' 1945 után a túlélők abszolút többsége már fővárosi. Alár az 1946 végén lezárt, de 1945-ben elkezdett (s így a közbeeső felekezetváltások, válaszmegtagadások, vándormozgalmak és egyéb demográfiai változások miatt bizonytalan teljességű) és a Soá utáni legelső tudományos igényű összeírás szerinr a 165 330 azonosított túlélő közül 117 363 (71 százalék) fővárosi volt. Ez az arány az 1949-es népszámlálás szerint a szigorúan felekezeti zsidóságot illetőleg is 72 százalék. Mi több, a sokfajta migrációs mozgás eredőjeként (a//ya Palesztinába majd Izraelbe, felköltözés vidékről, bevándorlás a volt magyar te14 Stark Tamás: /'. m. 60. old. is Ladány János: A zsidó népesség, /. m. 82. old. 16 Az 1869-től bemutatott tízévenkénti adatokat Id. A rületekről, emigráció Nyugatra) a felszabadulás utáni években a honi zsidóság budapesti koncentrációja tovább folytatódott, tulajdonképpen egészen napjainkig. A legutolsó ezredvégen végrehajtott felmérés megkérdezettjeinek már 86 százaléka budapesti volt, s 70 százalékuk a fővárosban is született. 15 Ebben az összefüggésben kell utalni az érintetteknek a fővároson belüli markáns lakóhelyi elkülönülésére, melyben a kívülről ható szegregáció és az önkéntes, egyes társadalomtörténészek által „belső gettósodásnak" minősített rezidenciális tömörülés együttes és más nagyvárosokban is hasonló jellegű következménye ragadható meg. Ez a tendencia igen hosszú távon megfigyelhető, és a világháborúk közötti évekig arányaiban alig változott, kivéve néhány kerület kültelki részén, melyek csak a 19-20. századforduló évtizedeiben épültek ki. E lakóhelyi koncentrációnak főbb jellemzői közé tartozik Pesten egyrészt, hogy a zsidó lakosság aránya az 1873-as egyesítés óta mindig 90 százalék feletti, így az összlakosságnál (1930-as években 73 százalék 16 , 1941-ben már 76 százalék ) sokkal magasabb hányada telepedett meg a pesti oldalon, másrészt, hogy itt elsősorban a Belvárosban és a határait változtató Lipótvárosban, valamint a Belváros nyugati peremkerületeiben laktak. 1935-ben még az V. a VI. és a VII. kerület polgárainak közel kétötöde (38,9 százaléka) izraelita vallású volt, s ezekben a kerületekben élt az egész rokonzsidók térfoglalása, /'. h. 122 és 123. old. 17 Dr. Eőry Ferenc: A főváros népességének, /'. h. 31. old.
