Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció
folyamatok megértése szempontfából döntő erejű alakzatokat rajzol minden emancipáció (s közöttük a zsidó emancipáció) hatalmas freskójára. Mivel a történeti fejlődés fő áramában a racionalitás előretörése, a mítoszoktól való búcsúvétel állt, kikristályosodott már olyan vélemény is, hogy talán éppen a racionalizálás e folyamata állt a Modern történelmének specifikus félresiklása mögött is. Miközben tehát a racionalizáció/modernizáció megőrizte specifikus és normatív jelentőségét a történelmi folyamat egészének szempontjából, sajátos ideológiai és morális gyanúk is támadtak ellene. 13 Ha áttesszük ezt az ellenérvet a zsidó emancipáció szövegösszefüggésébe, azon nyomban figyelmeztető helyzetben találhatjuk magunkat. Eszerint a modernizáció, a racionalitás lenne felelős az antiszemitizmusért? Az egyik oldalon létezik tehát egy olyan történelmi gyanú, hog)" századunk krízisei és megrázkódtatásai egy szerves és effektív modernizáció és racionalizmus hiányaiból származnak. A másik oldalon létezik egy ezzel éppen ellentétes irányú gyanú, miszerint a szóban forgó krízisek és megrázkódtatások oka éppen a modernizáció, más szóval az újkori racionalitás kibontakozása. Ez a kettős gyanú új történetfilozófiai, mégpedig univerzális történetfilozófiai keretbe állítja a racionalitás, illetve a racionalizálás egész eddigi kérdéskörét. E kettős és egyidejű gyanú lehetőségét mindenképpen az adja, hog)' az egész történelmi folyamat tartalmának és irányának meghatározásakor a racionalitás fogalma rendkívül túlfeszítette és túlterheltté válik, miközben maga a történelmi folyamat elemzése a legitim tartalmi motívumok nagy száma miatt változatlanul indokolttá teszi a racionalitás/racionalizálás jelenségeinek és fogalmainak középpontba állítását. A racionalitás kibontakozásának számos önálló színterének, terepének és fázisának egy nag)' összefoglaló irányzattá való alakulása természetesen tovább elemzendő kérdés. Mindenesetre a hetvenes évektől egyre egyenes vonalűbban fejlődő vita meglehetősen hamar túltette magát ezen a teoretikusan korántsem egyértelmű problémakörön, és kialakította a „varázstalanítás", illetve a racionalitás átfogó terminológiáját, s hallgatólagosan feltételezte, hog)' az számos reálfolyamat szerves és értelmes egysége. Ebben a dolgozatban mi feltétlenül ragaszkodunk ehhez a nyelv- és fogalomhasználathoz, jóllehet tisztában vagyunk a mögötte meghúzódó reálfolyamatok számos és számos eltérő típusba sorolható problémájával. Ezt annál is inkább megtehetjük, mert teljesen osztjuk Mannheim Károly egyik definícióját, amely a racionalitás általános fogalmát határozza meg: „Utaltunk már arra, hogy az újkori fejlődést a világ folytonos racionalizálása jellemzi. Az egzakt tudományok diadalútja ezek szerint nem más, mint egy olyan gondolkodási intenció következetes testet öltése, amely kezdeményeiben magától értetődő módon már korábban is létezett, amelyet azonban ebben a konok következetességében csak az újkorban teljesítettek 13 A legnyomatékosabban és a legkomplexebben erre Adorno és Horkheimer A felvilágosodás dialektikája című művében kerül sor.
