Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KISS ENDRE: Civilizáció, emancipáció, liberalizáció

belsőnembeli tartalmak'kettős növekedési fo­lyamatát, de nagyszerűen közvetít tudatos és tudattalan, politika és kultúra, egyén és tár­sadalom között is. A 19. század ötvenes-hatvanas éveitől kezdve a történelemszemlélet, a történe­lemfilozófia alapvető modellje is az alapok szintjén majdnem teljesen átalakul. A jelen nem állomás már egy száguldó pályán, de kész struktúra, alakzat, amely kritikusan sok vonatkozásban rendelkezik az optima­litás, az optimum jegyeivel. Sem mi ma, sem e kor fontos szereplői nem gondolták azt, hog)" a lehetséges legjobb világban él­nek. Ezért voltaképpen akár magát az opti­mum fogalmát is visszavonhatnánk. Nem találunk azonban jobbat ennél, mert ezt a jelent az optimum eg)* sajátos jelentésár­nyalata határozta meg. Ez az árnyalat maga volt a történelmi attitűd, és a történelmi szerkezet változásának legfőbb oka. Ez a je­lentés azt a meggyőződést sugározta ki, hog)* döntő, dimenzió-átalakító, forradalmi változások vag)" nem lehetségesek már, vag)" ha esetleg lehetségesek lennének, az eddig elért civilizáció drámai szétrombolá­sához vezethetnének. Nem az értékek felfogá­sában kifejezett optimum, de a viszonyok sajátos strukturális optimuma tehát az, amiről beszé­lünk. Mindez alapvetően a jelen eg)" más ér­telmezéséhez vezetett. A folyamatok se­bessége erőteljesen lelassult, jóllehet, nem szűnt meg. A világűrben száguldó bolygó hatalmas görgőkre szerelt, lassan mozgó tárggyá változott, amelynek viszonyai, bel­ső összefüggései, struktúrái viszonylagos állandóságot mutattak. Az elméleti és a va­lóságos társadalmi folyamatok pontosan el­lenkező képet mutatnak. Az 1848 előtti történelmi statika jelenik meg száguldás­ként, és a hatvanas hetvenes évek ipari forradalmai a velük járó számos, dinamikus növekedési folyamattal, migrációval, szoci­ális harcokkal kitöltött világa válik statiku­sabbá. Az első esetben a jövő alternatívák­ban jelent meg, és számos alternatíva tűnt megvalósíthatónak. A második esetben alig jelentek meg alternatívák a jelennel szem­ben, amely az optimum előbb jellemzett értelmében volt tudatosan megszervezve. A civilizációs csúcspontok és a már visszafordíthatatlannak tűnő emancipációs tetőpontok alakították ki, sőt, hamarosan állandósították is az akkori Európa (és ben­ne az Osztrák-Magyar Monarchia) polgára­iban azt a sajátságos tudatot, amely eg)" ci­vilizációs csúcspont fogalmát és élményét - a jelen új modelljében - a viszonyok ál­landó megújításának és gyökeres javításá­nak képzetével kapcsolta össze. Sajátos és komplex fogalmi és egyben tartalmi gazda­godás ez, hasonló egyébként az emancipá­ció fogaimiságának meghatározottságaihoz. Nem lehetséges számunkra, hog)" a civi­lizációs csúcspont, a civilizációs csúcspont tudata, az emancipáció és a társadalmi lét összes metszetének kapcsolatát akár csak futólag is érzékeltessük, hiszen az itt létre­jövő összes metszet (és azok közös felüle­tei különösen is) alapvető jelentőségűek a magyarországi zsidó emancipáció fő folya­matának megértése szempontjából. Ennek ellenére erőteljesen reménykedünk abban, hog)" ezzel a kettős szemponttal - amelynek megvan mind a történelmi fedezete, mind pedig a többi elméleti szemponttól markán­san elkülönülő saját teoretikus tartalma ­erőteljesen tágítottuk ki és tettük a valóság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom