Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

amelyet a reakciók is visszaigazoltak. Löw Imánuel válasza, a „Levéltöredékek", 2 amelyből részletet közöltek, egy mondatában (elszólásában) nemcsak a magyarrá váló zsidóság nyelvi-kulturális fordulatára utalt, hanem az alacsonyabb nívójú kulturális térre is, amelyben a zsidóság missziót vállal, hog)' az új kulturális közeget az akkulturáció során arra a szintre emelje, ahová cg)' korábbi akkulturáció eredményeként ő maga már eljutott: „Nem kételkedem benne, hogy olvasó közönségünk lesz. A magyar zsidóság a német irodalmi vállalat előfizetői között tetemes számmal volt képviselve és még nem nemzetesedett meg annyira, hogy könyvvásárlás iránti előszeretetét elvesztette volna." Ugyanerre a jelenségre hívja fel a figyelmet a „Levéltöredékek" egy másik (L. Z., Budapest) hozzászólója is: „Véghetetlen szellemi szegénységnek volna a jele, ha felekezetünk művelt körei a tervezett Népszerű Irodalmi Vállalatot fel nem karolnák, és annak létesítését pártfogásuk által elő nem mozdítanák. Véletlenül a kezem ügyébe került az „Institut zur Förderung der izraelitischen Literatur" pártolóinak a névjegyzéke a nevezett intézet fennállásának második esztendőjéből (1857). E névjegyzék most, hogy Goldziher úr czikkét elolvastam, abból a szempontból érdekelt, hogy hát akadt-e az irodalmi vállalatnak akkoriban pártolója hazánkban? Bizony akadt! A sokból csak a következő számbeli tényeket emelem ki: Pest, 66, Temesvár 50, Pécs 14, Ó-Buda 14, Székesfehérvár 11, Siklós 6 előfizetőt szolgáltatott stb., nota bene ezelőtt 27 évvel. Hát már hogyne kerülne ki 1884-en túl a magyar zsidó értelmiségből elég pártoló arra, hogy létesülhessen egy ily vállalat, mely nem igényel túlságos áldozatot, és amely - e tekintetben nem követvén német elődje példáját - nem is irányul oly munkák felé, amelyeket bármely művelt ember eszével fel nem érne?" Löw levele meg is jelöli a kiszélesítendő közönség körét: „Nekünk olyan program kell, mely a művelt zsidó közönség igényeinek megfelel és az olvasóközönség két tekintélyes részének, a nőknek és az ifjúságnak érdeklődését felkölti. Ezeknek kell oly könyveket a kezökbe adnunk, melyek a zsidó öntudatot ébresztik és táplálják." Az A-g szignójú marosvásárhelyi hozzászóló pedig a könyvtárakban való meggyökerezést-intézményesülést emelte ki: „[...] alapjait vetnék meg a népiskolai vagy tanítói könyvtárnak, minek, fájdalom, mi egészen hiányában vagyunk. A Népszerű Irodalmi Vállalat így nemcsak előfizetői közönséget biztosítana magának, hanem a zsidó tudományt terjesztvén, egy áldásos intézmény meghonosodását is elősegítené." Kohn Sámuel a zsidó kultúra magyar nyelvű változata meggyökeresedésének igényét nemcsak a belső zsidó modernizáció problémájaként fogra fel, hanem a befogadó magyar nemzet szemszögéből tartotta szükségesnek megteremteni azt a médiumot - a népszerűsítő tudomány nyelvét és közegét -, ahol egyenrangúként érintkez83 het a két kultúra: 82 Magyar Zsidó Szemle, 1884. 3. sz. 397-398. old.