Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

ságos időkben a zsidók részéről is törrénnie kell valaminek, a mi egyrészr társadalmi helyzetök javítsa, másrészt a magyarság, a haza, a művelődés iránti buzgalmukat bizonyítsa. Vegye kezébe az ügyet a zsidó-magyar művelt középosztály, hog)

7 ezzel elnémítsa a vádat- mintha nem törődnék a szegényebb, a műveletlenebb alsó rétegek sorsával és érdekeivel. Végül különösen hölgyeink szíves támogatásába ajánlom az ügyet. Az ő lelkükben jur legszebb kifejezésre az eszményi törekvések, a magasabb érdekek iránti fogékonyság: a női szellem már annyi szépet, nagyot teremtett a humanitás, a közművelődés és a társadalmi élet sokféle viszonyaiban, és a tervezett szövetkezet hölgyeink munkájának, az ő közreműködésüknek is annyi tért enged, hogy nagyrészben kezükben van letéve törekvéseink sikere. Karolják fel az Ügyet [...]." Szintén az Egyenlőség első két évfolyamában követhető nyomon egy másik kezdeményezés, a Zsidó-magyar Kultúregyesület szerveződése, amelyet így hirdettek meg: „A testvéregyeremek zsidó polgársága kijelenti, hog)' szükségesnek látja, hogy miszerinr a magyar zsidóság a magyar nemzeti közművelődés iránti lelkesedését fényesen dokumentálja, s e végből a zsidóság körében széleskörű mozgalmat indít meg a kultúregyesület érdekében." A több száz egyetemi hallgatót megmozgató szervezkedés a zsidó vezetők támogatásának hiánya miatt elhalt, de az Acsády szervezte „szövetkezet" megvitatásával egyetemben alapvetően hozzájárult ahhoz, hog)'a millennium és a századforduló felfokozott hangulatában a zsidóság kultúrintézményei létrejöjjenek. Hiszen a zsidóság elindult a modern értelmiséggé válás útján: „A középiskolások között az izraelita felekezethez tartozók az 1860-as évek közepén 10 százalékos, a 80-as évek közepén 20 százalékos, 1913-14-ben 22,5 százalékos reprezenrációt értek el. Az egyetemi és főiskolai hallgatók között ugyanezekben az években arányuk 10, 28 és 29 százalékos reprezentációt ért el."

78 Ugyanakkor az értelmiséggé válásnak ez a folyamata rögtön az indulásakor erős ellenérzésektől kísérve bontakozott ki, ezért Acsády már hivatkozott röpiratában

79 védekezően, de öntudatosan megindokolni volt kénytelen: „A sok százados fejlődés megalkotta viszonyokat az utolsó tizennégy vagy mondjuk húsz év még igen csekély mértékben változtatta meg, s ahol változás történt, az csak hasznára volt az államnak, mert szaporírotta értelmiségi tőkéjét, szaporította azon elemeket, melyek az ő középiskoláiban, az ő egyetemein nevelkedve, hazafias, magyaros, nemzeti érzelmeket, szakismereteket, tudományt szereztek, s a magyarság intelligencziáját fokozták. Pedig az értelmiség minden népnek épen oly ereje, mint a fizikai erő. És hol a zsidó vallású magyarok foglalkozása változott, ott mindig a nemzetegész javára változott az. Kevesebb műveltségből nagyobb műveltségbe, kevésbé intelligens foglalkozásokból nagyobb intelligencziát igénylő foglalkozásokba léptek elő bizo78 Romsics Ignác: Magyarország (örténete aXX. emanczipáczió után. Budapest: A Magy. Tud. században. Budapest, 1999. 58. old. Akadémia Könyvkiadó vállalatában, 1883. 79 Acsády Ignácz: Zsidó és nemzsidó magyarok az