Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

ne többek között a Szentírás teljes magyar fordításával, a magyar zsidóságról szóló történelemkönyvekkel és a középkori héber irodalom aranykora költészetének fordításaival. E folyamat sodrában keletkezetett az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE, 1909-1944) és a védőszárnyai alatt indult Máit és Jövő zsidó kulturális folyóirat (1911-1944), végül a Magyar Zsidó Múzeum, melynek 1909-ben elhatározott létesítése 1916-ig váratott magára (ennek volt folyóirata a Libanon, 1936-1943). Ebben a sorozatban az a lényeges elem, hogy a magyar zsidó sajtótermékek (a későbbiek is), az Egyenlőséget leszámítva, mind konkrét céllal és ügyekkel létrehozott szervezetekkel álltak anyagi és szellemi kapcsolatban. A kéthavonta megjelenő, Bacher Vilmos és Bánóczi József alapította Magyar Zsidó Szende rendszeres rovatcímek keretei közé rendezte mondanivalóját. Ez a látszólag technikai struktúra az érdeklődés-elsajátítás, valamint a saját történetmondás, -rögzítés súlypontjait és hierarchiáját is kijelölte, ugyanis a rovatok sorrendje az egymásutániságban is üzenetet, értékelést hordozott. A „Tudomány" rovatban hosszabb tanulmányokjelentek meg a judaisztika vag)" a zsidó történelem köréből; az „Irodalom" rovat azt kísérete figyelemmel, milyen lényeges, zsidósággal kapcsolatos munkák jelentek meg a világban, ezekről bő ismertetéseket közölt, valamint fordításokat, zömmel a középkori héber irodalomból, annak egyfajta reneszánszát előkészítő múlt- és anyagkeresés jegyében. A „Társadalom" rovatban publicisztikai írások kaptak helyet; nem sokkal emelkedettebb és kevésbé mindennapi témákkal foglalkozott, mint az ekkor még rivális és persze populárisabb Egyenlőség. Az „Értesítő" a hazai vag)' hazai vonatkozású zsidó híreket közölte, a „Tanügy" a zsidó oktatásügyi kérdéseket tátgyalta, míg a „Kútfők" rovat közölt a legszélesebb körben dokumentumokat a magyar zsidó történet múltjából. S hog)" a tudatos történetépítésnek itt milyen példájával találkozunk, azt az is bizonyítja, hog)' nemcsak középkori vag)" 17. századi forrásokat hoztak le, hanem a zsidóságot érintő friss, akár csak egy-két éve keletkezett dokumentumokat is, magukat eg)" nag)" elbeszélés fontos szakaszában elhelyezve. A „Vegyes" rovatba szintén zsidó hírek kerültek az egész világból. A „megbeszélt munkák lajstroma" rovat tudatosan vegyítette a publikációkat eg)" elbeszélés, azaz eg)" bővülő ismeret-, illetve hagyományanyag keretében. Az első szám bevezetője dokumentumértékűén foglalta össze az itt elmondottakat, azzal a kiegészítéssel, hog)" a magyarosítás programját ez a fórum egészítette ki az ezeréves együt

télés mítoszával, amelynek sulykolását azután más fórumok is átvették: „Olvasóinkhoz Eg)' új vállalat támogatására hívjuk fel a hazai közönséget, elsősorban hitsorsosainkat, a zsidókat. [...] nálunk mindennek meg van a maga közlönye: tudománynak, pártnak, felekezetnek, csak a zsidóságnak nincs. Pedig talán mi szorulunk rá leginkább orgánumra. Egy évezred óra lakunk együtt másvallású honfitársainkkal e haza talaján s kérdés, ismernek-e bennünket? Ám mi nem a megismerésről tartunk, hanem a félreismeréstől. Meggyőződésünkés törekvéseink, ambicziónk és sérelmeink, nemhogy kerül-