Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása
gainak forrása." ), egészen a Hollánderékhez hasonlóan alig száz év múlva, szintén Pesten, s szintén közelgő „viharfelhők" árnyában a magyar zsidó vezetők meghozta döntéséig, amellyel az akkori kormányt (amelyre több okuk volt neheztelni, mint elődeiknek) hasonló előzékenységgel nem hozták nehéz helyzetbe azzal, hogy az „Auschwitzi jegyzőkönyv" tartalmát megosztották volna az arra illetékesekkel (a magyar zsidókkal), hanem a minden bizonnyal a kormány nemzetvédő munkájában (mely nemzetből a zsidók expressis verbis ki voltak zárva, mint 1848-ban) fennakadásokat okozó pánikot elkerülendő, híveiket a deportálás intézkedéseinek fegyelmezett betartására utasították. 41 (Csak a többek között a Múlt és Jövő kulturális kontextusaiban eszmélkedő cionistáknak sikerült nagyobb arányban túlélniük a holokausztot.) Maradjunk egy pillanatig a döntés tartalmának elemzésénél, hiszen ez nagymértékben meghatározta a magyar zsidók magyarokhoz asszimilálódásának és szocializálódásának a mértékét és karakterét. Próbáljuk meg ezt a döntést nem egy heroikusan romantikus, s ezért ostoba magatartásként kritizálni (a történelem menete ismeretében visszaható hatállyal, s ezért történelmietlenül), hanem egy racionalitásra törő mérlegelés eredményeként. Abban mind a két álláspont egyetértetett, hogy a kormánynak a zsidók emancipálásához (a magyar entitásba befogadásához) történő hozzáállása (a magyarok liberális elitjéé) legalábbis nem egyértelmű, nem eltökélt, tehát számítani nem lehet rá. Azaz: gyenge, ingadozó, mindenkori érdekkonsrellációk függvényében változó. A nyílt kártyákkal való konfrontációt lehet, hogy azért vetette el a másik álláspont, mert még bizonytalanabbnak látta a megegyezés kimenetelét, mint az, aki a nyílt megegyezéstől („asszimilációs alkutól") várt eredményt. Ugyanis egy esetleges hasonlóan nyílt elutasításban az annyira óhajtott zsidó ügy pozitív megoldását teljes, és ezzel a mozzanattal újra nem tárgyalható lezárását feltételezte. Ez a stratégia kerülni kívánta a nyílt kenyértörést. Ugyanis a nyílt konfrontációnak megvan az a stratégiai hátránya, hogyha nem jár eredménnyel, egyszer s mindenkorra megszűnik a tárgyalási pozíció, a kívánt ügy elérésének a legcsekélyebb esélye is. Ezt a szembesülést azért nem lehetett vállalni, mert nem volt arra az esetre válasz, hogy mi a teendő, ha az elérni vágyott cél örökre meghiúsul. Ezért egy előre menekülő (kompenzáló, teljesítő) stratégiát állított fel, amely feltétel nélkül kötelezi le a partnerét, hogy azt ne, vagy csak igen kemény erkölcsi normák áthágása útján, rendkívüli helyzetekben lehessen visszautasítani. Tehát az alkunak az a lényege, hogy nem kötnek alkut, illetve azt a kényszerű együttélés minden szakaszában és helyzetében teszik mérlegelés tárgyává. De az alku soha nem lehet végleges. Mi lehe40 Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. Sajtó alá rendezte Csergő Hugó dr. és Balassa József. Budapest: Az Országos Vázsonyi-emlékbizottság kiadása, 1927. II. kötet. 440-441. old. 41 Lásd erről a magatartásról Haraszti György: Az égő tilók. Az Auschwitzi jegyzőkönyvekről 60 év után című alapvető tanulmányát, az általa közzétett és szerkesztett Auschwitzi jegyzőkönyv kiadásához, valamint e forrásközlés kiadói utószavát: Kőbányai János: Auschwitz evangéliuma. Budapest, 2005.
