Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - HADAS MIKLÓS - ZEKE GYULA: Vázsonyi Miklós önéletmondás (Részlet)

nagymamáját, mint ImrédyBéla, esetleg még jó antiszemita is lehet. Ennek az előbb említett közép-európai és kelet-európai struktúrának az eredménye, hogy jobb kitérni, mert az mindenképpen társadalmi előnyöket hoz, és hátrány zsidónak maradni, mert az mindenképpen társadalmi hátrányokat jelent. Társadalmi hátrányokat, nem gazdaságiakat. Ennek a struktúrának az eredménye, amit mondtam, hogy a jellemtelenség, a saját értékektől való elfordulás, azok elfelejtése kifizetődik. Mások felé is kifizetődött. A magyar társadalom azt akarta, hogy aki tót, az felejtse el, hogy tót volt, akkor magyar nemes leher, ez rendben van, és ebben az esetben bármennyire is tót a neve, igyekeznek ezt kölcsönösen elfelejteni. Ugyanúgy a svábok és a német polgárság asszimilálódik, és ha megmagyarosítják a nevüket, akkor szintén elsőrangú magyarok lesznek, legfeljebb amikor aztán jön a nácizmus, akkor megint a gyökerek egyesekben felélednek. Felemás dolgok történnek, mert az asszimiláció - németeknél sem, de főleg a zsidóknál - nem a meglévő értékek befogadásával, hanem a meglévő értékek legalábbis részbeni elutasításának a jegyében történik, és egy közös masszába való beolvadásba torkollik, ami az egyik oka annak, hogy Magyarország alapvetően egy meglehetősen unalmas országgá vált Trianon óta. Trianon előtt azért a sokféleség megvolt, aztán Trianon után mindenkinek azt kellett elsősorban bizonyítani, hogy ő nem sokféle, hanem egyféle, és ez épp a zsidóság kirekesztésén keresztül sikerült. így mindenki másnál elfelejtődött, hogy honnan is jött, mert hát az ország népességének egy része még a Trianonban meghagyott területen sem volt magyar etnikumú, csak magyarrá asszimilálódott ember. És akkor itt kialakult valami, aminek aztán, mondom, az lett az eredménye, hogy a jó zsidó az, aki nem zsidó. Mert, ismétlem, a történelmi Magyarország, amelyben az asszimiláció nehezen járható, de mégiscsak önkéntes útjai kialakultak, nem is hasonlítható a trianoni Magyarországhoz. Ady jut itt mindigaz eszembe: „Kitárul a felé karom, kit magyarrá tett értelem, parancs, sors, szándék, alkalom." A történelmi Magyarországgal amúgy sokat hadakozó Ady itt tulajdonképpen a csodálatos történelmi Magyarország legszebb vonásait inkarnálja, amelynek hatalmas érdeme volt a legkülönbözőbb vallások és etnikumok kényszer nélküli, önkéntes és gyakorta szeretetből történő magyarosodása. Ehhez a történelmi Magyarországhoz, amíg élek, ragaszkodni fogok. Csak az a baj, hogy már nem létezik. Van egy ellenpélda, a holland zsidóság. Hollandiában, amikor bejönnek a spanyol zsidó menekültek, akkor az amszterdami letelepedő levél, amely azután a többi holland közösség számára a mintaként szolgál, azt köti ki, hogy jöhetnek, amennyiben a rabbijaik vezetésével jönnek, és zsidó hitéletet élnek. Ami pontosan az ellenkezője a dolognak. Akkor jók, ha a rabbijaik vezerésével zsidó hitéletet élnek. Miért? Mert ezek a spanyolok elől mene-