Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - HADAS MIKLÓS - ZEKE GYULA: Vázsonyi Miklós önéletmondás (Részlet)

más reakciókkal, amelyek nem is ellenségesek, csak tökéieresen érzéketlenek pszichológiailag. De ismétlem, ez sem csak zsidó ügy, a legkevésbé sem csak az. A bolsevizmus által kifosztott és üldözött osztályellenség szenvedéseivel és esetleges követeléseivel szemben is vakon és süketen áll az orgazda társadalom. Nekem különösen fáj, ha ezt a hidegszívűséget egykori üldözött zsidóknál tapasztalom. Mert az ellenségesség megint más kérdés, annak mindig megvan a helye. De ha ezzel a lelki érzéketlenséggel kerülsz szembe, akkor az van benned, hogy ennek semmi értelme nincsen, és ez így nem folytatható. Ha ez így alakul tovább, és csak azokat a fél és negyed zsidókat képesek befogadni, akik a zsidóságukról többé-kevésbé lemondanak, és hogy abban a pillanatban, amint a partikuláris diskurzus bármilyen formában megjelenik, akkor ingerültek lesznek. Mások meg hajlandók ugyan a partikulárist elfogadni, de csak mint kisebbségi parrikularizmust, és ezáltal gettóba zárják azt. Mert képtelenek azt a dialektikát magukba fogadni, hogy a nemzet a sokszínűségek gazdagsága. És ennek az elutasítása, ez véleményem szerint kultúrember számára sehol sem vállalható. Ez valami olyan, ami nem meg)". Én nem vagyok multikulturalista, ne legyen félreértés, de abban viszont hiszek, hog)" a kultúrának sok húrja kell hog)" legyen, mert különben az a kultúra beszűkül. Nagyon helytelen lenne tehát történelmileg egybemosni és összekeverni a különböző asszimiláns és nem asszimiláns zsidó magatartásformákat. Először is Magyarországon a cionizmus abban az időben abszolút kisebbség a zsidóságon belül. Miért kisebbség? Mert a magyar politikai osztás olyan, hog)" a magyar zsidóság 1848 óta eg)" folyamatos sikertörténetet él, amelynek az állomásai ugye az 1849-es emancipációs törvény, amely az utolsó törvénye a Szemere-kormánynak, mielőtt elhagyja az országot. De ez már csak válasz valamire, amiről nem szoktak beszélni. A Ferencz József-i olmürzi abszolutista alkotmány, jóval a Szemere-kormány gesztusa előtt megadja a zsidóknak a polgárjogot az össz-Monarchia területén. És ezt az egész Bach korszak persze vállalja, berartja. Vagyis az emancipáció nem a magyar szabadságharccal kezdődik - bár a zsidók nagyon nag)" mértékben kiveszik a részüket belőle -, hanem érdekes módon az abszolutista alkotmány vezeti be, és a szabadságharc leverése előtti utolsó pillanatban a magyar kormány is megteszi ezt a gesztust. A program lényegileg tehát megvan, mert abban a zsidó emancipáció is benne foglaltatik. Erről a liberális történészek általában megfeledkeznek. Ezt azért mondom, mert persze az ortodoxok számára - akikről idáig nem beszéltünk, pedig fontosak - ennek megvan a jelentősége. Kétségtelen tehát, hogy ettől fogva mindkét oldal - Bécs és a magyar liberális nemesi elit is - a zsidó emancipáció híveként mutatkozik. És akkor jön az 1867-es kiegyezés és mindjárt abban az évben az emancipá-