Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig

még elő az anyakönyvekből. A törvényszéki elnök elsősorban arról faggatta őket, hogy valóban náluk ebédelt-e a nevezett napon Wollner Hermann, a zsidó koldus. Az ekkor 68 éves Lichtmann Mór nem igazán emlékezett a több mint eg)" évvel korábban történtekre. Ráadásul a vizsgálati kihallgatásokkor még tagadta a nála ebédelés tényét. A tárgyaláson viszont „általánosságban" már nem zárta ki: „Esedezem, nem szoktam figyelmet fordítani, nem emlékezhetem, aki jön hozzám szegény ember, ami van azzal megvendégeljük." Felesége is ugyanezt az általános gyakorlatot erősítette meg: „[...] egy szegény, aki keresztül megy Eszláron, nem kerüli el a házamat." Továbbá: „Ha tíz szegény jön is hozzám, ha van mit, annak is osztok."

40 Igaz, megszorításképpen hozzátette, hog)" szállást nem ad, csak kosztot. Amikor a bíró hitetlenkedett, hog)" egy rongyos koldust az asztalukhoz ültetnek, akkor Lichtmann azt válaszolta: „Azt nem mondhatom. Ha mikor hova. Ha tisztességesen van öltözve, mint tisztességes embert, az asztalhoz is szoktuk ültetni." Ráadásul láthatóan nem a konyhába, hanem beljebb, az egyik szobába invitálták. Mivel a háziasszony betegeskedett, egy díványról nézte csak, hog)" a férfiak ebédelnek: „[...] azon szobában feküdtem, melyben ebédeltek." S hozzátette, ismét csak a gyakorlatra vonatkozóan: „[...] én ritkán ülök az asztalnál" (Kiemelések - K. Gy.) A tátgyaláson tett kihallgatásból az is kiderül, hogy a gondos40 Tisza-Eszlár (Napi értesítő), A Tisza-eszlári végtárgyalás alkalmából gyorsírói íelvétel nyomán kiadja a „Nyírvidék" szerkesztősége. Nyíregyháza 1883. (1883. június 23.) (A továbbiakban: Végtárgyalás) kodás nemcsak a vendégekre, hanem a falubeli (zsidó) szegényekre is kiterjedt. Ismét Lichtmanné mondta el: „Az már tudva van a cselédeknél, hogy ha szegény ember van, nincs neki mit enni, akkor visznek neki. Bejött a szakácsné, mondta, hog)" szegény ember van, nincs mit ennie, hát küldtek neki." 1 Pusztán a szombati ebédről elmondottak alapján egy patriarchális zsidó családi élet képe bontakozik ki a szemünk előtt, vag)' legalábbis azt mondhatjuk, hogy Lichtmann Mór és felesége a tárgyaláson ennek imázsát igyekezett diszkurzíve ápolni/megteremteni. A tanóként szintén meghallgatott szakácsné - a használt titulusok koloritja révén csak megerősítette a fent elmondottakat: „Elnök: Hol ebédelt az a szegény ember. Tanú: Ott a szobában. Elnök: Kivel? Tanú: A tensurral, a tensasszonnyal és m in d nyáj u nkkal. "

42 A Tótfalu északi felében álló udvarház centrális helyzeténél fogva - később is meghatározó szerepet játszott a hitéletben. Amikor 1882 júniusában vandál kezek feldúlták és megszentségtelenítették a zsinagógát (horribile dictu egy keresztet vittek be), a hívek ezután szemközt, az út túloldalán, Lichtmann Mór házában gyülekeztek imádkozni.

43 Lichtmann Mór nemcsak bérelt földet, hanem bérbe is adott (sőt visszavett). A perben a vádlottak padjára került egyik hitsorsosával emiatt nem volt jó viszonyban. A törvényszéki elnök kérdésére Grosz Marii Uo. « Uo. Frenkel Hani, 19 éves (1883. június 23.) 43 A tíszeszlári eset. In: Pesti Napló, 1882. augusztus 9., valamint A tiszaeszlári ügyben. In: Pesti Napló, 1882, november 6.