Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)
KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig
né (szül. Karacsay Melánia) tulajdonaként (s mellesleg a sokkal előkelőbben hangzó Homory dűlőben) immár Alter-tanyaként írnak össze. 7 Ha pusztán a nevek (no meg a térképek) alapján nem akarunk túlságosan előre szaladni a következtetésekben, azt mondhatjuk, hog)' az állattartásra szolgáló épületeket eredetileg a Geiger nevű bérlő emelhette, míg az új lakóépülettel felszerelt tanyát már egy másik, Alter nevű. Pusztán visszaigazolásaként a virtuális terepbejárásnak: mind Geiger Emánuel, mind Alter Mór nevű zsidó bérlő felbukkan az eszlári történetben. De nem kell a távoli határban keresgélni: Tiszaeszlár Tótfalu nevű részén (a falu 1858 és 1890 között Ófaluból, Tótfaluból és Újfaluból állt) a kataszteri térképek „Bethlehen-hof" [sic!] gyanánt neveznek eg)' nagyobb telken néhány épületet, amit aztán a nyolcvanas években, a nag)' per idején már csak Lichrmann-udvarként visznek a térképre. Ez a szintén Erdélyben élő gróf Bethlen Sándorné, báró Bánffy Jozefa birtokközpontja volt. Tulajdon és bérlet viszonylatában különleges esetnek számított a református Ónody Géza középbirtoka, akinek apja még maga gazdálkodott, majd a megörökölr földet fia 1880-ban a mecenzéfi katolikus vasgyáros Pöhm családnak adta el, majd rögtön vissza is bérelte tőlük az egészet. 1890 után további tulajdonosváltásokról is tudunk: Kállay Béni középbirtokát a szomszédos Nagyfaluban is birtokos, nyíregyházi illetőségű Feldheim Emánuel vette meg, a Wesselényi Ferenc 1890-es halála után absztinens református nagybirtokon (Degenfeldné Karacsay) viszont zsidó és keresztény bérlők több nagyüzem keretében külön-külön gazdálkodtak. 8 Első látásra tehát Eszláron nem látszik igazolódni néhány bevett sztereotípia: a zsidó bérlet nemcsak nem nyert teret, hanem a korábbi zsidó bérlet területe is inkább összeszűkült a századfordulóra. S bár eleinte a katolikus birtokosok keresztény bérlőkkel szerződtek, a távol élő református birtokosok pedig inkább zsidó bérlőkkel, ám a későbbiekben ez a felekezetileg színezett kép összekuszálódott. A református tulajdonosból bérlő lett hajdani saját földjén, amely most egy katolikus nevén állt a telekkönyvben, zsidó földtulajdon létesítésére pedig eg)" korábbi keresztény bérlet területén, s érrelemszerűen nem a korábbi bérlő által került sor. Bérlet és tulajdon tehát a felhalmozás útján Eszláron nem ugyanannak a lépcsőnek egymást követő grádicsai voltak, s úgy tűnik, különösen nem a zsidó bérlők számára. Az antiszemita irodalom kedvenc, bár ellentmondásos toposza a zsidó bérlővel ? MOL S 79 759. es. 947 Tiszaeszlár. Felvételi előrajzok. 25.; S 79. 758. es. Tiszaeszlár, Birtokrészleti jegyzőkönyv, 1894. 2184. sz. Wesselényi Ferenc - megbízottja által - már az 1876-os árvízkárok kapcsán úgy nyilatkozott, hogy ő „csak hóltiglani élvezője" a birtoknak, az igazi tulajdonos Karacsay Melánia. SZSZBML [Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár], IV. B. 411. 48. d. ad 20/ 1876. Karacsay Melánia (1846-1939) gróf Karacsay Sándor és báró Wesselényi Johanna (Jenny) leánya, férjezett Degenfeld-Schomburg Ágostné volt. 8 A földbirtokviszonyokhoz összességében ld. Kövér György; Nagybirtokok Tiszaeszláron a 19. század második felében, In: Búza János et. al. (szerk.): Agrártörténet - agrárpolitika. Tanulmányok Szuhay Miklós emeritus professzor tiszteletére. Budapest, 2006. 143-157. old.
