Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KARÁDY VIKTOR: Zsidóság Budapesten a 20. század első felében

litási stratégiaként alkalmazott „túliskolázás" stb.) állandóan javult, addig a nem zsidó népességben a művelt rétegek újratermelése a kiegyezés utáni évtizedekben jól megfigyelhetően stagnált vagy arányait illetően egyenesen megtört.

90 Még 1910 és 1920 között is folytatódott a fővárosi zsidóság különleges iskolai tőkeszerződésének üteme, bár - a háború generálta ismert konjunkturális okokból - a korábbinál lassabban. A világháború évtizedében az izraelita felekezetű férfiak nyers száma Budapesten gyakorlatilag nem változott (105 000), azonban a nyolc középiskolai osztályt vag)- annál többet végzettek aránya 20 százalékkal, a hat középiskolai osztályt végzetteké 25 százalékkal és a négy középiskolai osztályt végzetteké 42 százalékkal emelkedett.

91 Mindez annak ellenére történt, hogy a forradalmak és az ellenforradalom kiváltotta antiszemita krízishelyzet „kikeresztelkedettjei" (a fővárosi zsidóság mintegy 3 százaléka), a politikai okokból külföldre menekültek és természetesen az egyetemeken lezajló antiszemita atrocitások, majd a numerus clausus elől a határokon túlra vag)' vidékre távozók is elsősorban a művelt zsidó rétegek számerejét gyengítették. (Ugyanakkor azonban tudjuk, hog)' az elcsatolt területekről betelepülő nemzcthű zsidó - akárcsak a többi - középosztálybeliek előszeretettel gyülekeztek Budapesten). Bár a zsidóság iskolázottsága tovább javult, a zsidókés nem zsidók közötti különbségek a világháborút követő időkben inkább csökkenő tendenciát mutattak, elsősorban az 1920 őszéről bevezetett numerus clausus hatása alatt. Ezt legkonkrétabban a főiskolát végzett fővárosi zsidók nyers számainak számottevő csökkenése tükrözi (1920-ban 9282, 1930-ban már csak 7569).

92 Az iskolázottsági szintek felekezetsajátos eltéréseire még számos jelzést lehetne mozgósítani. Fontosabbnak tűnik azonban annak tisztázása, hog)" a fentiekből egyértelműen kivilágló „zsidó túliskolázás" mennyire eg)" polgárosodorrabb rétegszerkezetű aggregátum egyfajta „osztályprivilégiumaként" s mennyire sajátosan a zsidóság társadalmi érvényesülési stratégiájának termékeként értelmezhető, amelynek nincsenek vag)" nem ilyen erősek a megfelelői más felekezeti csoportoknál. Ennek tisztázására érdemes összevetni az iskolázottak és az értelmiségi jellegű tevékenységet folytatók egymáshoz viszonyított számarányait. Ha csak a férfi népességet vesszük figyelembe, amely az aktív értelmiség körében ebben az időszakban úgyis döntő túlsúllyal rendelkezett, 1910-ben a négy középiskolai osztályt vag)" ennél többet abszolvált budapesti zsidók több mint kétszer annyian voltak (214 százalék) mint a közszolgálatban, a szabadértelmiségben és a magántisztviselői rétegben tevékenykedők. A keresztény népességben ezzel szemben az ugyanazzal az iskolázottsággal rendelkezők számai éppen csak meghaladták (formálisan alig 104 szá90 E „hosszú stagnáláshoz" ld. Karády Viktor: A középiskolai elitképzés első történelmi funkcióváltása Magyarországon (1867-1910). In: Educatio, 1995. 4. sz. 639-667. old. 91 A számítások adatforrásai: MStK, 61. 540-541. old. és MStK, 73. 214-215. old. 92 MStK, 73. 214-215. old. és MStK, 96. 324. old.