Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - VIRÁGH ANDRÁS: Buda mint csomópont és fordulópont

a Budával kapcsolatos retorika szenved csorbár. A „Budával kapcsolaros retorika" viszont annak ellenére fonros egysége a regénynek, hog)- olybá rűnik, a város a legtöbb esetben szimpla kontextusát, hátterét adja a narrá- ciór feltöltő eseménysorozatnak ennek oka, hog)' az uraimar, majd az uralom végét, illetve az - a regényben igaz nem ábrázolt, ám az olvasói kompetenciában minden bizonnyal meglévő — „új uralom" kezderér Buda városának teste újra és újra elszenvedi, így a „kézzelfogharó" Történelem a város alakulástörténetével, a változások nyomainak felszín alarr meghúzódó narratívájával egyenérrékű. A történetírás Hayden White-hoz köthető paradigmaváltása valójában „csak" felszínre hozta azr a jóval korábbi vélekedést, hog)" a történetíró sokban hasonlít a költőre, a történetíró által létrehozott szöveg közel áll az irodalmi szövegekhez, a történelmi narratíva pedig „verbális fikció".

1 A történeti dokumentumként vizsgált, ám némiképp mondai mellékzöngével is rendelkező krómka White szerint cselekményesítés után lesz történet, és a teoretikus ezt a folyamatot egyenrangúvá teszi Collingwood „konstruktív képzeletének" narratív folyományaival.

2 A történészek diskurzusának legnagyobb problémáját White abban látja, hog)' megpróbálják eltussolni a történelem irodalmi fundamentumait, s így folyton el-beszélnek a tulajdonképpeni problémák mellett. Collingwood egyenesen azt állítja, hog)' bár „a történész és a regényíró műve megegyezik abban, hog)" mindkettő a képzelet műve", a történész sajár munkáját igaznak gondolja, míg a regényíró nem feltétlenül. Az irodalmi gondolkodás (és irr nem a kortárs posztmodern [ál]történelmi hagyományra kell gondolni) régen felülbírálta ezt a vélekedést, hiszen ahogyan több mű magát „igaznak" próbálja beállítani, holott eltér egyfajra Történelmi rényhalmazról, úgy röbb történeti munkát is illettek a hazugság vádjával. Előbbire eklatáns példa Az utolsó budai pasa, utóbbira pedig Suetonius császár élerrajza, ami például Tacitus munkáival szembeállítva egyenesen nevetségesnek tűnik (például hog)' fér bele a történelmi narratívába a császárkori Róma madárjósainak jóslatsorozara, vag)' eg)' császár jellemzésekor miért fontos az, milyen volt az adott „imperátor" lábszára stb.). Más kérdés, hog)' Jones, Augustusról szóló történelmi munkájában

5 lépten-nyomon Suetoniusra hivatkozik, persze fenntartva a Caesarok élete című munka „hiteltelenségét". Ha a szigorú értelemben vett történetírói szövegeket stílus és nyelvezet szempontjából akarjuk elkülöníteni egymástól, akkor ehhez a kategorizáláshoz jól használhatók Bürke egységei: a strukturális (elemző), és a narratív (elbeszélő) kategóriák.

6 1 White, Hayden: A történelmi szöveg mint irodalmi műalkotás. In: Testes könyv. Szerk.: Kiss Atilla, Kovács Sándor, Odorics Ferenc. Ictus - JATE Irodalomelméleti Csoport, Szeged, 1996.1. k. 334. old. Ford.: Nóvák György. 2 Uo. 336. old. 3 Uo. 354. old. 4 Collingwood, Robin G.; A történelem eszméje. Gondolat, Budapest, 1987. 308-309. old. Ford.: Orthmayr Imre 5 Jones, Arnold H. M.: Augustus. Gondolat, Budapest, 1976. tord.: fődény Endre. e Bürke, Peter: Az eseménytörténet és az elbeszélés felélesztése. In: Narratívak 4. A történelem poétikája. Szerk.: Thomka Beáta. Kijárat, Budapest, 2000. 39-41. old. Ford.: Kisantal Tamás