Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

- Hanem hát mármost, uram, negyed nyolcra. Ha ön nem siet, másfél óra múlva irt lesz a végrehajtó, s elkótyavetyélik magát Kozák urat is, ha nem akar a helyéből mozdulni. Annálfogva én azt tanácslom önnek, hogy fogadja el tőlem a kínált összeget mint előleget, s azután majd ledinamitozzuk apródonkint a tarrozást; nem kell az nekem egyszerre. - Gyerünk fel a szobába: itt ne beszéljünk, minden szomszéd füle itt van. „Szoba" annyit tett, hog)" Ágnes szobája. A leány készen volt már a hajával, a gazdasszony meg a reggelivel. A cikóriás kávé valami áriátszó tejjel ott párolgott az egyetlen asztalon, természetesen abrosz nélkül, ellenben két fülehagyott findzsában. Egy tegnapi zsemlye volt hozzá megaprítva szeletekre. Kérrem az öreger, hog)" lásson hozzá, míg el nem hűl. Akrapula utáni mogorva kedélyre nagyon jótékonyan hat a forró kávéféle. A leány is hozzáült: nem mondja, hogy ma már kávézott egyszer. Tőlem is megkérdezték, hog)* hát én iszom-e, de én azt feleltem, hog)" csak paprikás szalonnát szoktam reggelizni. Aközben egészen ráértünk az üzletünkről beszélni. Nem volt olyan könnyű azt az ezer forintot nyélbe sütni. Az öreg abban gyanakodott, hogy hátha szép cím alatt ki akarom őt a pokoltüzes gyárából firuncváncigolni ezzel a pénzráerőltetéssel. Szerelmes volt a gyárába: valóságos pyromaniacus volt. - Hát nem bánom; én odaadom önnek ezt az összeget - kölcsön; - váltóra. Váltó mindig van nálam. De az az öregnél is volt. Most meg azon gyanakodott, hog)" hátha uzsorás vagyok. Merr hej, furfangos nép az! Mikor megtudja, hog)" valakit egzekválni akarnak, odamegy hozzá: „Azt hallom, önnek pénzre van szüksége? Én adok kölcsön. Csak ötös kamarra." - „Ide vele!" Mikor aztán a pénzleszámlálásra kerül a sor, akkor sül ki, hog)" hónaponkint volt érrve az ötös kamat. Három hónap múlva aztán őjön egzekválni. Tehát legelőször is azt kérdezte tőlem a púpos: - De milyen kamatra? - Megmondom őszintén, hogy igen nagy kamatra adom. Azt kívánom kamat fejében, hog)" amíg az úr e váltót be nem váltja: addig a leányát se eg)* rossz szóval, sem pedig tettlegeskedéssel érinreni nem fogja. Ágnes erre felugrott az asztaltól. Tűzláng lett az arca. Az öreg azonban nem engedre elfutni. Odahúzta magához. Most értette már egészen a dolgor! Hiszen nem uzsorás ez a vendég úr. Hanem sokkal rosszabb. Egészen az őideálja ez az úr.