Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

csutak, amelyiknek hol az egyik végét dugdosta, hol a másikat a szájába, ab­ban a hitben, hog)' a másik ég. A bal kezében volt egy főkötő. A szikár asszonyság sietett őt elfogadni mindjárr a konyhaajróban. - No, csak fel a padlásra, minden ceremónia nélkül. A részeg fickó megbicsakolta magát. - Nem megyek, frau Rézi, ort megesznek a svábok. - No, csak eredj fel. Ott az ágyad. - Jaj: ne fogdja a nyakamat, frau Rézi, mert kiabálok. - Kiabálj, kiabálj! Majd kijön az apád, s akkor olcsó lesz a spanyol nád. - Dehogy jön, dehogy jön: részeg az, mint a tök. -No, hát hol akarsz lefeküdni? - Ott a szobában. Ahol a leány van. - Nincs itt semmi leány, te bolond. - No, no, no, frau Rézi, hehehe. Dehogy nincs. - Szamár te! Az a húgod. - Hoztam neki egy főkötőt. - Bizonyosan valami hozzád illő dámának a fejéről tépted le. -Az mindég)'. Jó lesz neki. Még nincs neki. - Eredj a pokolba. - Mindég)" az. S hogy mennyire mindegy, azzal bizonyította be, hog)" pofon csókolta a csontasszonyságot; amién aztán kapott attól eg)" jól megérdemelr nyakle­vest, s egy még jobban megérdemelr címet. Jónak láttam interveniálni, előlépve a rűzhely mellől. - Hallja csak, fiatal igyatomi polgár (Új szó: ajánlom az I. osztály figyel­mébe.): - Nini, hát „egy" már van itt! - csuklá az ifjú úr visszahőkölve. - Itt van egy forinr, nemzerem reménye, fogja, s menjen vissza a kocsmá­ba; s keresse fel, akit abból a főkötőből elvesztett. Ennek nagyobb hatása volt rá minden szónoklatnál. Visszavette a határo­zati javaslatát, s beleegyezett az én módosítványomba. - IIa kettőt ád az úr, estig ott maradok. Ne fukarkodjunk, mikor a felnőnek neveléséről van szó - mondám ma­gamban -, s megduplázram az eredeti javaslatot. Ezzel aztán teljesen meg volt elégedve, s elkezdett mindenféle szép instrukciókat adni nekem, amik nem találhatók professzor Wolff Der Umgangmitden Weibern illemtanában, míg frau Rézi ki nem Taszigálta az aj­tón, akkor aztán valahogy lepotyogott a lépcsőn, folyvást danolva, s nem ha­rapta el a nyelvét. No, ezzel kedves dolog lesz sógorságba keveredni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom