Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

nak az ablaka, kapuja be van szegezve deszkával, s a falain mindenféle száraz kóró szomorkodik gyászsorsa felerr. Hanem azért abban is laknak. Egy nagsveres Téglafalra látszik még felírva valami töredéke e szomorú hírmondásnak: „Wasserhöhe 1838". Ez az egyetlen megmaradt régészeri emléke eg>- boldogabb hajdankornak. Azrán ide vette ki magát mind az a neme az iparnak, amit a bűzéért a többi finnyás orrú városnegyed nem akar megtűrni. Erezni itt égetettcsont-büzt, szappanlúg-szagot, cserillatot, kátrány füstöt, börrohát, keményítőposajt, salétromdohot, a fehérnyegyár vérbüzét, ami aztán mind szépen összevegyül az általános fokhagyma atmoszférában, amit a kertek halomra hányt zöld trágyája bűzölög ki magából. De van azután egy csinos utcája is e tömkelegnek. Nem hosszú, de görbe. Egy sor rendes ház közepén áll egy emeletes épület. Az a vendéglő. Olyan alacsony emelete van, hogy beválnék földszinti háznak. Hanem azérr ezr a büszke nevet viseli: „Hotel". Mégpedig „Zur rothen Rose". Nevezetes vendégfogadó ez. Ezt magát is úgy lopták össze. A tégláit a losonci vaspályaépítéstől lopták el; a gerendákat helyettesítő vassíneket az osztrák államvaspályától, a tetejéhez való zsindelyeket a kártolyfonoda építéséből, a meszet és homokot a lipótvárosi bazilika lucaszékéből, a bútorzatot, felszerelést, iminnen-amonnan. Mindent apródonkint, és becsületesen több helyekről úgy, hogy egy sem vette észre a hiányt. Az egész ház úgy van összelopva. Képzelhetni, hog)- mik lehetnek még, akik belejárnak. A sorjában épült házak azzal árulják el nagy bizodalmukat, hogy valamennyinek a kerítése és kapuja hegyes szegekkel van kiverve. Egyébiránt, nem kell őket félteni, mind valamennyiben zálogra adó lakik, más néven „orgazda". Ebben az utcában már van valami kezdetleges nyoma a gyalogjárónak. Nem egészen tökéletes, de kezdetnek elég. Téglából van, és olyanformán támadhatott, hog)- az utca szegletén valaki házat akart építeni, téglát hordatott már; hanem aztán megbánta, és felhagyott vele, inkább orrhagyort téglát, meszet, homokot, s eltagadta, hogy az övé a fundus. S aztán éjjel minden azon menő elvett kettőt-hármat a téglahalmazból, s azt egy-egy lépésnyi távolban maga elé rakta a sárba, s így aztán megalakult végig a trottoir, célszerű hézagokkal. Hanem ennek a boulevard-nak nag)- hamar vége szakad; egy hatalmas nag)- posvány elállja az útját. Abba már nem lehet belemenni a mi egylovas szekerünkkel; mert odaragad. Le kell szállni: itt kezdődik a Suttogó utca. Az utolsó olajlámpás ott pislog a szegleten, egy lámpásra felrűzve; túl rajra mélységes sörétség, minek a magas horizontján egy-egy visíró, tűzszemű gőzmozdony sikamlik egyszer-egyszer végig.