Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Asszonyt kísér - Istent kísért (Részletek)

módon kárpótolta; két olyan tömött tekercsbe aláomló széniekére haja, hogy az ember kereszrülakadt benne, ha ránézett. A nőalak csikorgó lépéseim neszére odalapulr a kandeláberoszlop mélyedésébe, s úgy lárszorr, minrha merev tekintettel azt méregetné, hog)' milyen messze lehet innen a Dunáig? Megálltam a háta mögött: mire ő bosszúsan rántotta fel a fejére a kockás nyakkendőt, s az egész arcát eltakarra vele. Megharagudtam érte, s odább mentem. - Sose félj, húgám: még annyira nincs elerkölcstelenítve századunk és nemzerünk (a jelen kormány átkos befolyású rendszere által), hog)- a leányokat elraboljuk erővel: jönnek azok maguktól is, csak rájuk kell nézni. Szervusz! Hanem azrán, amint a másik kandeláberoszlopig haladram, ahol a gyalogjáró meginr bekanyarodik, mégsem állhattam meg, hogy vissza ne tekintsek felé. Hát ekkor már az én nőalakom, hirrelen ledobva magáról a nagy kendőjér és a kalapjár, erősen kapaszkodóban volt a Lánchíd-oszlop kőkorlátjára; csak éppen hogy odafuthattam mielőtt a Dunába levetette magát. Amit megkaptam, az az egyik gazdag hajtekercse volt. Látszik, hogy igazi, mert fogva maradt általa. - Uram! Ne húzza ön a hajamar! - kiálta rám, s azalatt az egyik kezével eltakarta előlem az arcát. - Hát mijét húzzam, kérem? - Bocsásson el, hadd megyek uramra! - De már azt a bolondot nem teszem. Szálljon le onnan. S merr szépszerével nem akart szót fogadni, nyalábra fogtam minden instálgatás nélkül, s leemeltem abból a veszedelmes pozícióból. Akkor aztán egészen közel jutott az arca az enyimhez. Sohasem láttam életemben tökéletesebb szépséget. Milyen szemek! Még lámpavilágnál is! Sohase ragyogtak rám szebb szemek éleremben. Hog)' mennyire szépek voltak, azt majd bővebben fel fogja világosítani az én történetem. Mikor még csak először néztem ezekbe az élő csillagokba, akkor az jutott eszembe, hog)' ezeket kár volna a Dunának odaengedni. - Mi indítja önt e szörnyű elharározásra? - szóltam hozzá atyai kegyességgel. - Ilyen fiatal még! Tán boldogtalan szerelem? - Nekem nincs szeretőm. - Hát talán megsértette a gazdaasszonya? - Én nem vagyok cseléd.