Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - JÓKAI MÓR: Budapesti élet

dig kinyomatják, s azokat, többnyire a jelölt arcképével ellátva, ingyen osztják úton-útfélen. Permanens hivatalt állítanak föl, mely rendes statisztikát készít a választókról, ki tartozik ide, ki amoda, ki mit mondott? Ki volna rá harassai, hogy megnyerhető legyen? Mind a két párt arra az örvendetes eredményre jur, hogy legkevesebb ríz szavazatral, de bizrosan győzni fog. Ezer meg ezer a szavazó! A jelöltnek még egy programbeszédet kell tartania, hogy az ellenjelölt beszédében mondottakat ellensúlyozza. Arra természetesen az ellenjelölt megint tarr egy visszafelelést, amely állását újra megerősíti. Következik egy táncvigalom, melyen a jelöltnek ki kell magát tűntetnie, mert a hölgyeknek nagy hatása van a választásokra. Ifjú honpolgároknak, kik a választási mozgalom alatt jönnek a világra, rermészeresen mind a „képviselőjelölt" a keresztatyja. A fiatalság fáklyászenével tiszteli meg a pártja jelöltjét; lelkes szónoklatok és a Rákóczi-induló hangjai elevenítik föl az utcát. Új dalt komponálnak a jelölt tiszteletére s azt a dalárdák cléneklik. Az ellenjelölt tiszteletére is íratnak versek, de azok már épen nem hízelgő rarralmúak. A városrész legszélesebb utcáján kér árelleni három-emeleres háznak a padlásáról egy kötél vonatik keresztül, s arról egy óriási zászló leng alá a jelölr nevével. Természetesen az ellenjelölr részéről is hasonló történik. Lényegesebb munkát végeznek el a pán korresvezérei, kik reklamációk úrján igyekeznek az ellenpárr táborából, amit leher, „lefaragni", ellenben a saját híveinek megtámadott jogát fenntartani. Ez kellemetlen munka. Végre, mikor elkövetkezik a nagy választási nap, már korán reggel összesereglenek a választók a kijelölt külön gyülekező helyre s onnan gyalog, elől vitt zászlók lobograrása és zeneszó mellen vonulnak a választás színhelyére. S ott mindenik párr megbízza az elnökét és alelnökét, hogy mint bizalmi férfiak képviseljék a szavazatszedő urnánál a párror; azok ügyelnek föl a szavazók személyazonosságára és hogy nem megy-e valaki kétszer szavazni. A pártelnök ajánlja a jelöltet pontban 8 órakor még más 10 választópolgár aláírása mellért s pontban 8 Vz órakor kívánja a szavazaror, amit a választási elnök ünnepélyesen kijelent. Kezdetben húszával bocsátják be párr szerint a szavazókar. Délig egyenlő lépésr rart mind a kettő. Délután az egyik párt megcsappan. Már akkor csak ör percenkem küldenek be egy-egy szavazót. Az ellenpárt felülkerekedik. De azért nem hagyják abba a harcor. Megindulnak hinrókon, omnibuszokon, tejes-szekereken az elszórr híveket összeszedni, s nagy az öröm, mikor visszarér egy kocsi a megkapott szavazóval. Most kell vigyázni a vezéreknek és káplároknak, hogy a szállingó híveket az ellenfél el ne kapkodja; nyargoncok vágrarnak a hírlapokhoz a bulletinekkel: mennyi a vörös toll száma, mennyi a zöldé. Az utcákat ellepik a néptömegek. Mindenki lázas izgalomban jár-kel. Végre megérkeznek az omnibuszok, a rejes-szekerek. Nagy az örömriadal az ellenpártban: „Itt vannak az extravillánok!" Azok korábban nem jöherrek, mert a mezei munkával voltak elfoglalva. Ezek megint helyreütik az egyensúlyt. De más sem volt rest! Azok meg rezedában rarrották a százas bizottságot, s mikor már az ellenpárt biztosnak hitte a diadalt, akkor berukkolnak, és mire az éj beáll, csakugyan megszerzik néhány szavazattal a többséget. De még a kórházból is elhozzák a betegeket - szavazni!