Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - SZÍVÓS ERIKA: Budapesti mesék

minden nemzetiséger egyenrangúként szererett volna ábrázolni a sorozarban, ám ez a terv Magyarországon ellenállásba ütközörr. Az alapkoncepcióhoz képesr máris kompromisszumot jelentett, hogy a magyarok ragaszkodrak a külön magyar kiadás megjelenreréséhez - ennek kivívásában Jókai fonros szerepet játszott. A Magyarországon, illetve Ausztriában kiadott köteteket külön szerkeszrőbizottság állította össze, a Magyarországról szóló kötetek fejezeteinek megírására pedig a hazai szellemi élet jeles képviselőit kérrék fel. A magyar kiadás szerkesztőbizottsági üléseire Budapesten kerülr sor; Rudolf mind a bécsi, mind a budapesti bizottsági üléseken személyesen elnökölt. Ha a Magyar Királyságot rárgyaló köteteket összevetjük azokkal, amelyek az örökös tartományokat írják le, egy különbség azonnal szemberűnik. A dualista monarchia két felében jelentősen - és a századforduló felé haladva egyre markánsabban különbözőn a nemzetiségekkel szemben követett politika; ez a különbség maximálisan megmutatkozik a sorozar Ausztriár, illetve Magyarországot tárgyaló köteteinek jellegzetességeiben. Az örökös tartományokról, ahol indokok volt, mindig helyi, többségükben nem német nemzetiségű szerzők ínak; pl. a Csehországról szóló körerbe főként csehek, a Galíciáról szóló köretbe főként lengyelek stb. A Magyarországot tárgyaló nyolc kötetben ezzel szemben alig akad nemzetiségi szerző, ami a Magyar Királyság etnikai arányait tekintve legalábbis szembeszökő - bár Magyarország korabeli nemzeriségi politikáját ismerve egyáltalán nem meglepő. Jellemző az is, hogy a nemzetiségek milyen kis súllyal szerepekek az egyes országrészeker rárgyaló kötetekben. A röbb mint két és fél milliós román lakosságnak egyetlen rövid fejezeret szentelt a Délkeleti Magyarország, vagyis Erdély és a szomszédos hegyvidékek című kötet (1901); körülbelül ugyanannyit, mint amennyit a palócoknak a Felső-Magyarország II. része. Egy kivétel akadt, a Horvát-Szlavónországról szóló VIII. kötet. Ezt nagyrészt horvát szerzők írrák, és a cikkeket úgy fordírorták azrán le magyarra (a szerzőr és a fordírór mindig feltüntették). A sorozatnak ez a része több szempontból kivételes, tükrözve a honároknak a röbbi nemzetiséghez képest lényegesen jobb közjogi helyzetét. A horvátokat e kötet államalkotó népként kezeli; szemben más etnikumokkal - például a románokkal, szlovákokkal -, amelyeknek csak néprajzi jellegzetességeit tárgyalják a Felső-Magyarországról vagy Erdélyről szóló köretekben, a honátok esetében történelmüket, irodalmukat, országuk gazdaságát, társadalmi és politikai viszonyait is. Már a cím is sokatmondó: tapintatból ez a könyva többi héttől eltérően - nem a Magyarország VIII. kötete címet viseli, hanem az áll a boríróján, hogy Szent István koronája országai VIII. kötet. Horvát-Szlavónország. Mint a korábban megjelent előzetesben olvasható, „Szerkesztésével a magyar felügyelő bizottság határozata alapján dr. Krsnjavi Izidor felügyelő bizottsági rag bízatott meg, a ki a maga hatáskörében intézte e körer szellemi rartal5 Hamann /. m. 238-239. old.