Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"

Az információbőség növekedésével egyre nagyobb a szelekció a közfigyelemben, s e szelekciós mechanizmus működése egyre bonyolultabb, egyre több tényezőből tevődik össze. S minél több tényező alkotja, annál több ponton módosulhat, torzulhat, annál könnyebben befolyásolható. Minél több nézőpont szegeződik valamire vag)" valakire az információs csatornákon, személye annál nagyobb szereper kap, függetlenül ténykedésénekvalós súlyától. A népszerűség, mint ezen folyamat tudatosan irányítható katalizátora, minden átfogó társadalomismereti orgánum számára egyre érdekesebb - többnyire aggasztó - jelenség, mellyel immár tudatosan szembesítik a közvéleményt. Tudatosan vag)" nem tudatosan, Jókai maga is hozzájárult a személyét övező információk túlburjánzásához - egyrészr tényleges hírek, másrészt még nagyobb figyelmet kiváltó félinformációk, álhírek formájában. Tisztában voir a személyiségét körüllengő ellentmondások, legendák által keltett hullámok jelentőségével, bár talán sosem vetett igazán számot azzal, hogy ezek léte nem feltétlenül organikusan a közösség testében, hanem annak újabb, technikailag meghatározott nyúlványában gyökerezik. Agaiék azonban levonták ezeket a következtetéseket is. Zárlatul álljon itt a Borsszem Jankó Arcképcsarnokának egyik Jókairól szóló darabja, mely maga is ellentmondásokból felépített: határozottan kririkai élű, ugyanakkor annak politikai szempontjain derűvel túltekintő, helyenként baráti, sőt, bensőséges hangú jellemzés: „Parókái Jókai Mór Ráismersz-e, nyájas olvasó? Hogyne, mikor annyiféle álruhában láttad őt! És mindannyiszor ráismertél, hog)" ő Jókai; igaz, hog)

7 azt soha nem ismerted, hogy ki Jókai? Megszoktuk mint színészt tekinteni őt, ki igazi haját kopaszsága alatt viseli. Igy is mutatta be őt a Borsszem Jankó. De a gyökeres átváltozás, melyen most keresztül meg)', uj költségre kényszerít; újból kiadjuk tehát arez-, azaz hogy hajképét, nehogy valaki azon panaszkodhassék, hogy a Borsszem Jankó után rá nem ismert valamely híres emberünkre. Ámde honnan vegyük a sokélü tollat, honnan a sokszinű tentât, hog)' benső emberét is félreismerne tienne tegyük a figyelmes olvasó előtt? Ha hihetnők, hogy van paróka nem csak a homlok, hanem szív és agy és lélek számára is, és hogy Jókai az ilyen segedelmével mint egészen uj ember jelenhetnék meg: akkor a következő negativ képét rajzolhatnék e nag)

7 emberünknek. Ez egészen más ember. Ez nem visel naivitást a bajsza alatt és ravaszságot a szivében. Ez nem képes a legmelegebben szivére szorítani azt, kit teljes szivéből utál. Ez nem tud epét keverni ezukorba és az önfeláldozás elragadó látszatával keresni majorokat, nyaralókat és házakat. Ez nem tud őszintén hizelegni pártfeleinek és nyiltan bókolni az ellenfélnek. Ez nem tudja ragyogó tehetséggel elhitetni, a mit maga sem hisz: a kokárda seregalkotó hatalmát, a franczia vereség világra szóló hasznát, a német egység magyar üdvösségét. Ez nem temeti egy lángész színgazdagságát színházi dekoráczió-föstésbe, s nem rontja el a